Nineteen

Sziasztok! :) Meg is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog. :) Nagyon köszönöm a hozzászólásokat és a feliratkozásokat, hihetetlen sokat jelentenek nekem.
Ez a rész úgymond három részre van osztva, Ben, Zayn és Harry mind szerepelnek egy-egy részben. Itt igazából azt próbáltam bemutatni, hogy Ems melyik srác társaságában hogyan viselkedik. Nem annyira szélsőséges, de apróbb dolgokat észre lehet venni, legalábbis remélem.
Szépséges hétvégét mindenkinek, továbbra is!
xoxo, Kikiih <3

Emily Parker egy és pótolhatatlan

Reggel Bennel együtt mentünk munkába, mert mostanában egyre kevesebbet lógtunk együtt. Neki volt néhány egy éjszakás kalandja pár modellel, én pedig kicsit zaklatott voltam, vagy Zayn társaságát élveztem.
- Oké - kezdtem amikor beültem a kocsiba. - Mielőtt eszedbe jutna bekapcsolni a rádiót... - nyomtam a kezébe egy nejlonszatyrot, a lemezbolt logójával, ahol tegnap jártam. Ben érdeklődve kiemelte a Between the Buttons albumot.
- Ez most komoly? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. Tudtam, hogy ez az egyetlen Rolling Stones album ami nincs meg neked, mert elhagytad, és azóta nem vetted meg újra. Amit egyébként nem értek, hisz tizenéves korodba Rolling Stones koncertképekkel volt kitapétázva a szobád, ahogy én azt el tudom képzelni - vázoltam fel a tini-Ben számomra ideálisnak tűnő szobájának kinézetét, mire elnevette magát. - Szóval, mindegy, megvettem neked.
- Iszonyú cuki vagy szöszikém, de megvan az album - nézett rám bocsánatkérően mosolyogva.
- Mi? - kerekedtek el a szemeim. Pontosan tudtam, hogy teljesen ki volt borulva, amiért nem volt meg neki.
- Azt hittem, hogy elhagytam a lemezt - mondta.
- Igen, és azért vettem... Azt hitted?!
- Az egyik konyhapult fiókjába tettem be - magyarázta.
- Hogy a picsába került az oda? - borultam ki, mert ez már sok volt.
- Ismersz - vonta meg a vállát, és ezzel tulajdonképpen mindent megmagyarázott.
- Szóval feleslegesen vettem meg a lemezt - szomorodtam el, mire Ben azonnal megsajnált.
- Dehogy is - ölelt meg gyorsan. - Baromi jól esik, hogy gondoltál rám.
Arcomat a nyakába fúrtam, pedig már megjegyeztem, hogy ezt nem szabad, mert nem tudok ellenállni a késztetésnek...
- Te már megint a nyakamat szagolgatod? - tolt el magától röhögve.
- Nem! -tiltakoztam. - Én csak... Jessica kérdezte, hogy milyen parfümöt használsz - rögtönöztem elég bénán.
- Ja, az más. - Persze, rögtön leesik neki, ha kamuzok. - Akkor gyere, szagold meg még egyszer - tolta elég az arcát, én pedig vörösödő fejjel csak rácsaptam, közepes erősséggel.
- Induljunk - javasoltam inkább.
- Te teljesen bolond vagy - röhögött ki.
- Héé - sértődtem meg.
- Nyugi, én így szeretlek szöszi - borzolta össze a hajam.
- Nem is vagyok szöszi - feleltem, miközben visszaigazgattam a tincseimet a helyükre.
- Áh, nem - indult el mosolyogva.
- Szerinted szőke vagyok?!
- Néztél már tükörbe? - röhögött ki.
- Nem úgy - forgattam meg a szemeim. - Belül is szőke vagyok?
- Dehogy - nyugtatott meg. - Nem vagy egy olcsó liba. Csak néha vannak tipikus Emily-megjegyzéseid, de ezt nem szőkeségnek nevezném - nyugtatott meg, mert pontosan tudta, hogy mit akarok hallani.
Egyébként Ben rendes volt, mert betette az albumot, és az hallgattuk végig amíg mentünk dolgozni. Ahogy behajtott a parkolóba az én üres parkolóhelyem mellett Jessica is éppen akkor szállt ki. Jessica felismerte az autót és egy kedves mosollyal odaintegetett nekünk. Barna csőfarmert viselt magassarkú bokacsizmával, tincsei kivasalva hullottak a vállára, napszemüvege a feje tetejére volt tolva, gondolom azért, hogy a reggeli alacsonyan fekvő napsugarak ne bántsák a szemét. Leopárdmintás sála eltakarta fekete felsőjének dekoltázsát, és hozzá illő halványbarna kardigánt húzott mellé.
Amíg Ben leparkolt elgondolkodtam. Mostanában olyan... rendes. Körülbelül az Eric-ügy óta. De miért? Mert együtt vagyunk ebben a hülye dologban? Vagy ő is olyan lett, mint a többi modell és ki akarja használni az ismeretségeket? Vagy lehet, hogy megsajnált a tegnapi ügy miatt? Nem, már régebb óta az emberi formáját hozza...
- Hé, Jessica! - kiáltott oda neki Ben, ahogy becsukta a kocsiajtót.
- Sziasztok! - köszönt oda nekünk, majd megállt a lift előtt és bevárt minket.
- Hello - mosolyogtam rá, amikor mellé értem, mert nem akartam vég üvölteni a parkolót. Jessica benyomta a gombot, majd vártuk a liftet.
- Emilynek nem sikerült kitalálni - húzta el a száját Ben, mire én azonnal elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Mi? - értetlenkedett Jessica.
- Nem tudja, milyen parfümöt használok - közölte, mire a bőrszínem egyre fehérebb lett. - De ha gondolod te is megszagolhatod - és azzal közelebb lépett Jessicához, aki hatalmas szemeket meresztett rám. Nos igen, elég fura lehet, ha valaki úgy lép oda hozzád, hogy 'szagolj meg!' Én csak Ben nyakára csaptam, aki nem foglalkozott velem, csak röhögve belépett a liftbe.
- Eszméletlenül béna vagy - röhögött ki.
- Jól van, lépj már túl rajta - sóhajtottam tehetetlenül.
- Mi történt? - érdeklődött Jessica, akit látszólag zavart, hogy nem tud valamit.
- Semmi.
- Ems a nyakamat szokta szagolgatni - vágta rá velem egy időben Ben, mire Jessica elnevette magát.
- Lépjünk már túl rajta - nyöszörögtem.
Kívánságom valaki számára parancs, hisz a lift ajtaja egyszer csak kinyílt előttünk és a hatalmas nyüzsgésben, mintha elveszett volna ez a párbeszéd.
- Isztok egy kávét? - érdeklődött Jessica.
- Nekem jól esne - bólintottam, remélve, hogy Ben is csatlakozik.
- Én is szívesen mennék, de Phill integet, úgy látszik szükség van rám - nézett északkelet felé Ben, és én is automatikusan arra kezdtem nyújtogatni a nyakam. Az alacsony, de kerekded termetű Phill kopasz feje valóban felbukkant, és a vastag keretes szemüvege mögül látni lehetett, hogy komoly dologról van szó.
- Miért van így rád szállva mostanában? - kérdezte Jessica. - Már kétszer el kellett halasztanunk egy megbeszélést, mert téged kellett berakni a helyemre.
- Csak zűrök vannak az őszi kollekcióval - legyintett hanyagul, majd el is sietett.
- Mindegy, attól mi még iszunk egy kávét, ugye? - nézett rám.
- Persze - erőltettem magamra egy mosolyt, majd kicsit kelletlenül tartottam vele, félve a többi modelltől.
Kerestünk egy üres asztalt és ott helyet foglaltunk. Amíg David megérkezett a kitámasztott itallapot bámultam, de nem azért, hogy válogassak. Mégis mi a franc ütött Jessicába?
- Szép jó reggelt hölgyeim! - pattant mellénk David. - Mit hozhatok?
- A szokásosat - vágtuk rá egyszerre.
- Szóval egy cappuccino és egy cappuccino - mosolyodott el, majd be is ütötte a rendelésünket a gépbe.
- Igen - bólintottam mosolyogva, majd figyeltem David távolodó alakját. Aztán Jessicára terelődött a figyelmem, aki még mindig azt a helyet figyelte ahol az előbb állt.
Még a vak is látja azt, hogy mit jelent Jessica szemének furcsa csillogása. Nem teljes csillogás, közel sem. Egy kis megtörés, és egy icipici szikra. Igen, tudom, hogy Jessicának volt egy kalandja Daviddel, akkor tudtam meg, amikor másnaposan Ben betolt hozzá, hogy intézze el nekem a sminkemet. Még emlékszem Jessica hangjának furcsa lejtésére. Lehet, hogy Jessicának is vannak érzései?
- Több volt az, mint egy éjszaka, ugye? - kérdeztem olyan halkan, hogy más ne hallja meg.
- Mi? Ja, nem - rázta meg a fejét, majd hasonló hangnembe tért át. - Lefeküdtünk és ennyi. Nem jelentett semmit.
- Legalább ne hazudj - mosolyodtam el halványan.
- Neki nem jelentett semmit - javította ki magát, és az asztal üveglapját kezdte fürkészni. Azt hittem ennyiben feladja, és nem hajlandó tovább lelkizni, de legnagyobb meglepetésemre nem kellett biztatni a folytatásra. - Több hónapig flörtölgettünk és nekem tényleg elkezdett tetszeni. Persze senkinek nem tudtam elmondani. Nem nagyon vannak itt barátaim és...Ha jobban belegondolok máshol se... Aztán nem volt senki, aki a fejemhez vágja, hogy te hülye, ő is csak egy pasi! Csak arra kellesz neki. Így megtörtént, és azóta ugyanúgy néz rám, mintha nem is ismernénk egymást. Mintha nem történt volna semmi.
- Sajnálom - suttogtam, majd óvatosan megszorítottam a kezét.
- Nem kell - rázta meg a fejét. - Csak egy lettem az áldozatai közül. Azt hittem, hogy itt csak a fotósok ilyenek, aztán kiderült, hogy nem. Minden pasi ilyen.
- A fotósok tényleg durvák - állapítottam meg, remélve, hogy kicsit elterelem a témát, és ha a fotósokba belegondol David nem is lesz olyan rossz emlék. Na jó, tisztán látszik, hogy beleszeretett, holott nem mondta ki. Ahhoz nem elég erős, és tudom, hogy ezt soha nem mondaná ki, de így van.
- Viccelsz? - nevetett fel picit. - Nincs olyan lány akin Ben ne ment volna át. Bár ő csak akkor megy bele, ha a lány is akarja. Nem úgy, mint Eric...
- Te és Ben... Izé, ti is? - kérdeztem meg tőle azt, amit Bentől nem mertem.
- Nem - nyugtatott meg. - Igazából én sosem vonzódtam Benhez. Nem tudom miért. Minden lány oda van érte, de én nem. Nagyon tehetséges fotós, a legjobb a cégnél. És nem néz ki rosszul, de én nekem egyszerűen nem jön be. Nincs kémia, én pedig nem vágyok senkire, akire ha ránézek akkor nem érzek semmit. Pasi téren nagyon válogatós vagyok, és Ben semmiképp nem lenne megfelelő számomra.
- Végre egyszer ezt hallom egy lánytól, és nem azt, hogy hozzam össze vele, vagy hogy mi van köztünk - nevettem el magamat.
- Meg is hoztam - jelent meg ismét David és letette elénk a két csészét.
- Köszönjük - mosolygott rá Jessica, David pedig viszonozta azt és lelépett.
- Na nem olyan rossz ez - böktem meg a lábammal a vádliját, és ismét suttogni kezdtünk.
- Ja, nézz oda - bökött David felé. - Natashára is ugyanígy mosolyog.
- Akkor pedig itt az idő, hogy elfelejtsd - sóhajtottam.
- Nem olyan könnyű - sóhajtott, majd elvett egy csomag barna cukrot és a kávéjába szórta.
Én is elvettem egy csomaggal, csak én a normál cukorból. Alaposan kiszórtam, majd a papírt a letettem a csésze alatti kis tányérra. Néhány percig csak a kanalak érintkezését hallottuk a csésze oldalával, valamint a körülöttünk lévő zsivajt.
- Hallod - emeltem fel a fejem.
- Igen? - pislantott rám.
- Mi van velünk? - böktem ki.
- Hogy érted? - engedte le a kanalat, úgy érzem felkeltette az érdeklődését, a következő téma.
- Teljesen normálisak vagyunk egymással. Nevetünk is. Tanácsokat adunk egymásnak, vigasztaljuk egymást... Teljesen úgy viselkedünk, mintha...
- Mintha barátok lennénk? - mondta ki helyettem.
- Pedig egy hónapja még utáltuk egymást - tettem hozzá.
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Van néhány negatív dolog, ami pozitív módon hozott minket össze. És kiderült, hogy nem is vagy egy ribanc. Pedig mindig annak hittelek.
- Köszi, aranyos vagy - erőltettem magamra egy vigyort.
- Miért te mit gondoltál rólam? - vonta fel a fél szemöldökét.
- Oké, ott a pont - gondoltam végig, majd néhány másodperc múlva újra megszólaltam. - Szóval elképzelhető, hogy mi ketten... Tényleg barátnők lettünk?
- Nem tudom, sose volt barátnőm - vallotta be.
- Nekem se - érzékenyültem el picit.
- Akkor most meg kéne ölelnünk egymást, mint a nyálas amcsi filmekben? - fintorodott el, ezzel elrontva a pillanatot.
- Szerintem kihagyhatnánk - nevettem el magam.

Munka után fogtam egy taxit és egyenesen Zayn lakásához mentem. Bemenetem a kapun, majd beszálltam a liftbe, ahol továbbmentem a lépcsőn, majd amikor a fordulóhoz léptem észrevettem a lépcsőn ülő Zaynt, ahogy ő is engem és rögtön felpattant.
- Szia! - mosolyogtam rá, majd sietősebbre vettem a lépteimet.
- Hello! - mosolygott vissza, majd a falnak támaszkodva várta, hogy felérjek.
Amikor mellé léptem szinte azonnal elkapott és egy hatalmas puszit nyomott az ajkaimra. Bevezetett a már ismerős lakásba, ahol helyet foglaltam a kanapén.
- Kérsz valamit inni? - érdeklődött udvariasan.
- Aha, egy pohár vizet.
- Ez jó vicc volt - mosolyodott el.
- Miért, le akarsz itatni? - tápászkodtam fel és közelebb léptem hozzá, így körülbelül fél lépésre voltam tőle.
- Nem - rázta meg a fejét, majd tekintete automatikusan a melleimre terelődött. - Na jó, talán egy kicsit - nézett vissza a szemembe, mire elnevettem magam.
- Mutasd merre van a konyha - adtam be a derekam, majd megfogta a kezem és engedtem, hogy húzzon maga után. - De ne nagyon. Holnap Harryvel randizok.
- Hova visz? - érdeklődött egy mosollyal, amit nem tudtam hova rakni.
- Még nem tudom - vontam meg a vállam. - Miért fontos? És miért mosolyogsz?
- Csak még sose hallottam ezt egy csajtól se akivel éjszakázok - vonta meg a vállát.
- Mi van, félsz a vetélytársaktól? - vigyorogtam, majd felpattantam a konyhaasztalra.
- Harry nem vetélytárs számomra - vetette be a magabiztos mosolyát, míg hátrafordult a hűtőből. Egy pohár bort vett elő, majd a konyhaszekrényből két poharat.
- Ó, hogyne - bólogattam ironikusan.
- Harryvel lefeküdtetek már? - adta az egyik pohár bort a kezembe.
- Még nem - feleltem.
- Látod, ezért nem vetélytárs - magyarázta meg, majd a poharamat az enyémhez érintette. - Egyenlőre én vezetek.
- De csak két hétig - emlékeztettem.
- Csak két hétig - bólintott a földet bámulva, majd belekortyolt a borba, és én is hasonlóan tettem.
Az első poharat viszonylag gyorsan megittuk, amíg beszámoltunk egymásnak a napunkról. Nekem nagyon jól sikerült egy fontos fotózás, a srácok pedig felvettek egy dalt, amit Zayn írt. Szóval mindkettőnknek jó napja volt, és reményeim szerint még jobb lesz.
- Kérsz még? - érdeklődött Zayn, aki eddig a konyhapultnak támaszkodott.
- Még nem érzem a hatását - mondtam. - Szóval igen, jöhet.
Zayn megragadta az üveget és odalépett hozzám. Lábaimat szétnyitotta és ágyékát hozzám nyomta. Felé nyújtottam a poharamat és figyeltem, ahogyan a vöröses folyadék a poharamban landol. Magának is töltött, majd mélyen egymás szemébe nézve belekortyoltunk.
Aztán ittunk még egy pohárral, majd még eggyel aztán már csak arra emlékszem, hogy Zayn elterített az asztalon és az egészt testemet végigcsókolta, először ruhával, majd anélkül. Miután én teljesen meztelen lettem következett ő. Lemásztam az asztaltól, majd lehámoztam Zaynről a pólóját, és már hajoltam is a szájához, hogy megcsókoljam, de megállított.
- Térdelj le! - suttogta lágyan, de mégis parancsolóan, nekem pedig nagyon tetszett ez a hangnem, azonnal forróságot éreztem a lábaim között.
Mindent megtettem amit kért, amiért a jutalmamat is megkaptam. Elfektetett az asztalon, ő pedig a szélénél állt. Megragadta a combomat és körbefontam derekát, amitől keményedő férfiasságának hegye, már be is csúszott.
Egy kéjes nyögést hallattam, jelezve, hogy készen állok, azonban Zaynnek ennyi nem volt elég. Szorosabbra fontam lábaimat és a csípőmet is mozgatni kezdtem.
Zayn lassan csúszott belém, majd hirtelen gyors tempót kezdett diktálni...

Álltam a tükör előtt és a sminkemmel voltam elfoglalva. Harry körülbelül húsz perc múlva itt van, én pedig nem tartok sehol. És a legjobb az egészben, hogy megint nem árulta el, hogy hova visz, így megint nem tudtam, hogy mire készül, vagyis, hogy én mire készüljek.
Egy egyszerű farmert vettem fel, kötött drapp színű pulcsival és egy laza téli kabáttal, és csizmával, remélve, hogy később sem lesz hűvösebb.
Az égbolt egyre sötétedett, a téli időszámítást sose kedvelem, nem szerettem a korai sötétséget.
Elköszöntem Ashleytől és lerohantam a ház elé, ahová velem egy időben gurult be Harry autója.
- Szia! - pattantam be mosolyogva az anyósülésre.
- Hello! - mosolygott rám vissza, majd egy ráérős csókot nyomott a számra.
- Hova megyünk? - kérdeztem kicsit elvörösödve, vigyoromat lenyelve.
- Meglepetés - felelte azt, amit egész héten mondott.
- Ne már, igazán elmondhatnád végre - görbítettem lefelé az ajkaimat és igyekeztem minél nagyobb szemeket mereszteni.
- Ha idáig kibírtam most már nem hátrálok meg - rázta meg a fejét, még mindig mosolyogva.
Tehetetlenül felsóhajtottam, Harryt ismerve úgyse tudom meg.
Az utat végigbeszélgettük, csak halkan szólt a rádióból a zene.Ez az egyik dolog Harryben amit nagyon szeretek. Bárhol, bármiről eltudok vele beszélgetni, és soha nem unatkozom a társaságában.
Szemeim elkerekedtek amikor Harry egy számomra ismeretlen parknál parkolt le.
- Megérkeztünk - nézett rám kikapcsolva a biztonsági övet, és én is követtem a példáját.
- És most merre? - léptem mellé a csomagtartóhoz, amit Harry egy egyszerű mozdulattal felemelt.
- Piknikezni - mutatta be a megvilágított csomagtartó tartalmát. Nejlonszatyrok, egy táska, és pokrócok.
- Jujj, de jó - lelkesedtem be, mint egy kislány és Harry nyakába ugrottam, aki nevetve viszonozta az ölelésem, és egy puszival is megspékelte.
Kéz a kézben sétáltunk be a parkba, ahol Harry elvezetett egy csendes helyre. A park mérte nem volt kicsi, de nem is volt hatalmas. Kellemes volt. Néhányan lézengtek benne, valószínűleg környékbeliek lehettek. Harry céltudatosan haladt előre, majd egy csendes területen állt meg, ahol egy lélek nem volt.
- Leteríthetem? - kérdeztem a kezemben tartott pokrócra utalva.
- Igen - mosolygott rám, majd amíg én elrendeztem a sötétkék, kockás pokrócot addig Harry az egyik szatyorból kis mécseseket vett elő.
- Ez most komoly? - képedtem el teljesen, amikor elkezdte meggyújtogatni őket, és nekem leesett a dolog.
- Komoly - bólintott és a gyertyafényben láttam csillogó zöld szemeit. Izgult? Boldog volt? Félt? Készült valamire? Nem tudtam kiolvasni.
- És ha kigyullad a park? - tettem hisztériát.
- Tíz kis gyertyától? Ne röhögtess - legyintett.
- Oké, nyertél - mondtam, miközben végre elhelyezkedtem törökülésben a homok sima pokrócon. Várjunk csak... A homok nem is olyan sima... Ajj, tökmindegy.
- Milyen szendvicset szeretnél? - mászott be velem szembe Harry négykézláb. - Csináltam sajtosat, sonkásat, csirkéset, salátásat...
- Vendégeket is várunk? - ráncoltam a szemöldököm, mert körülbelül minden fajtából volt két három darab.
- Nem, csak Niall fog csatlakozni - legyintett, mire elmosolyodtam. - Amúgy csak nem tudtam, hogy milyet ennél szívesen, ezért csináltam ennyit...
- Harry - néztem rá kissé elérzékenyülve. - Baromi édes vagy, de tudod, hogy nekem bármi jó - másztam hozzá kicsit közelebb négykézláb álltam vele szembe. Harry félrenézett a szatyorból amiben kotorászott és szemeit az enyémekbe véste.
Zöld sapka volt rajta, ami alól néhány rövidebb tincse kilógott. Arca vonalait tökéletesen kirajzolták a gyertyafények, ahogyan zöld szemeinek csillogását is. Kisfiús zavarában halványan elnevette magát, és szája csak felfelé görbült, mintha nem tudná alapállásba visszahelyezni.
Kicsit közelebb hajoltam hozzá, és egy csókot nyomtam puha ajkaira, amit Harry néhány másodperc fáziskéséssel viszonzott. Nyakába kapaszkodva teljesen térdre kényszerítettem magamat, és ő is ugyanígy tett, ellenben, hogy ő már a derekamba kapaszkodott. Hosszan és érzékien csókolt, úriember módjára engedélyt kért a behatolásra, amit én azonnal megadtam neki. Nyelve lassan és óvatosan kényeztette az enyémet. Úgy tartott a kezeiben, mintha egy apró porcelánbaba lennék, hogyha nem tart eléggé akkor elejt és összetörök, de ha meg túl szorosan szorít, szétroppanok. Éreztem, hogy többre vágyott, de nem merte.
- Azt hiszem csirkéset kérek - mosolyodtam el, miután eltolt magától.
- Én pedig sonkásat - nevette el magát.
Ismét elhelyezkedtünk, most már két fóliába csomagolt szendvics társaságában, aminek persze a felét később elcseréltük. Harry kinyújtott lábainak combján pihentettem a lábfejemet és olyan jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, mintha újra gimisek lennénk. Halálosan szerelmesek, új kalandokra és kihívásokra várva.
Fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan, de ott kötöttünk ki, hogy Harry vállára hajtott fejjel, közösen néztük a csillagokat.
- Melyiket szeretnéd? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Mi? - nevettem el magam.
- Melyik csillagot hozzam le neked?
- Azt ott! - mutattam fel egy pontra.
- Az a kis pici? - ráncolta a szemöldökét értetlenül.
- Igen - mosolyogtam a csillagot figyelve.
- De hát alig van fénye.
- Pontosan. Kicsi, körülbelül jelentéktelen, de mégis észrevehető. Mint én - magyaráztam.
- Te egyáltalán nem vagy jelentéktelen - húzott magához kicsit közelebb.
- Pedig úgy érzem - sóhajtottam. - Gondolj csak bele. Mennyi időnk van ragyogni? Körülbelül húsz, jó esetben harminc év. Egy idő után megöregszem. Egy idő után, már nem lesz olyan alakom, mint most, pláne, ha még gyereket is szülök. Az arcom ráncos lesz, és a fenekemen se lesz ilyen feszes a bőr, így el se képzelhetek majd több fürdőruha, vagy fehérneműfotózást. Senkinek nem fognak kelleni a képeim. Kinek kell egy öregedő, egykor nagy nevű modell? Ott lesznek az új, csinos, fiatal, izgalmas lányok, én pedig az egykori sikerképeimmel együtt elveszek a semmiben.
- Ez nem teljesen így van - simogatta a vállam Harry. - Gondolj bele. A későbbi modelleknek te leszel a példaképe. Azt akarják majd, hogy olyanok legyenek, mint te. Ők akarnak majd lenni az új Emily Parker, de be kell látniuk, hogy Emily Parker egy és pótolhatatlan.
- Aranyos vagy - fúrtam bele az arcom a mellkasába.
- És ha azt mondom, hogy lehozom azzal a csillaggal együtt az összes többit, hogy ne legyen egyedül?
- Akkor hiperszuperaranyos vagy - mondtam teljesen komoly arccal, mire Harry elnevette magát. - De akkor a Hold egyedül marad - ijedtem meg hirtelen.
- Ha csak ennyin múlik a boldogságod azt is megkapod - nevetett tovább és egy mosolygós puszit nyomott az orromra.
Néhány percig csendben feküdtünk egymás mellett a csillagokat bámulva, teljesen elmerülve a gondolatainkban. Bele gondoltam, hogy mi lesz velem a jövőben. Ha kiöregedtem. Mit fogok csinálni? Remélem anya leszek. De kinek fogom megszülni a gyerekeket? Ki az, aki végig mellettem lesz? Aki a férjem lesz és a gyerekeim apja?
A mostani helyzetembe belegondolva egy egyáltalán nem egyszerű. Folyamatos támadások, molesztálások érnek a cégnél, és nem tehetek ellenne semmit. Viszonyom van Zaynnel, akinek nem mellesleg barátnője van. Mindeközben itt fekszem a csillagok alatt Harryvel, akinek a következő szavai gyökeres változásokat is véghezvihetnek, a válaszomat illetően.
- Emily?
- Igen? - pislogtam felé.
- Leszel a barátnőm?