Eighteen

Sziasztok!:) Igyekeztem sietni a résszel, így lehet, hogy találni benne néhány helyesírási hibát, amiket igyekeztem elkerülni. Szerintem viszonylag izgalmas rész lett, remélem nektek is tetszeni fog.
Nagyon köszönöm a rengeteg kommentet és visszajelzést, nagyon jól esik. <3
Jó olvasást mindenkinek. ^^
Love, Kikiih

Alig várom a következő közös munkát

Amikor csütörtök reggel kiszálltam a harmadik emelten a liftből, olyan volt mintha semmi nem történt volna azóta, hogy elmentem innen. Hajcsavarós, erős sminkes modellek rohangáltak ide oda, az egyik stylist pedig egy ügynöknek magyarázott, hogy miről azt pontosan nem tudom. Elsétáltam a kávézó előtt, ahol Jessica és három barátnője ült. Kötött fehér pulcsi volt rajta, fekete farmer és csizma. Hosszú csokoládébarna haja lazán omlott a vállára, természetes hullámokkal. Azonnal intett, hogy menjek oda hozzá. Kissé kelletlenül, de erőt vettem magamon, és egy művészi mosollyal odalépkedtem.
- Emily! Szia! Úgy örülök, hogy jobban vagy! - vigyorgott rám valaki, akiről fogalmam se volt, hogy kicsoda. Model? Fodrász? Sminkes? Fotós?
- Hello - húztam ki egy széket és leültem közéjük.
- Oké, most már leléphettek - tette le a kávéscsészéjét unottan Jessica.
- Hogy mi? - pislogott egy hatalmas kontyos lány. Ő biztosan egy modell, hogy is hívják? Áh, megvan Megan.
- Szeretnék kettesben beszélgetni Emilyvel - vette elő a kedvesebbik oldalát.
- Akkor később találkozunk - állt fel először a harmadik lány, majd elköszöntek tőlünk.
- Miért küldted el ilyen durván? - kérdeztem szomorúan nézve utánuk.
- Ezt most komolyan kérdezed? - nevette el magát. - Mégis kik ezek? Arról a narancssárga hajúról azt se tudom, hogy ki, csak úgy idejött - utalt a lányra, akit én se tudtam beazonosítani.
- Jó, de ez akkor is durva - állapítottam meg. - Legyél már kedvesebb velük.
- Ki vagy te, az anyám? - vette fel szem forgatva a csészéjét.
- Jó reggelt! - jelentem meg mellettem hirtelen David. - Hozhatok valamit?
- Egy üveg mentes vizet - mosolyogtam rá.
- Máris hozom - kacsintott, majd lelépett.
- Azt hiszem bejössz neki - jegyezte meg Jessica a kávéjába bámulva.
- Hogy mi? - nevettem el magam, mert azt hittem rosszul hallottam.
- Davidnek - pillantott fel rám. - Íródik róla.
- Engem hidegen hagy - sóhajtottam az említett után nézve.
- Egy ilyen pasi? - hangja olyan volt, mintha bűnt követtem volna el.
- Úristen - sápadtam le egy pontra figyelve. Széles mosollyal és szőke tincseivel magabiztosan sétálgatott a kávézó felé.
- Mi az? Rád jött a felismerés? Ideje volt. Tökéletes pasi...
- Eric - suttogtam, mert nem volt erőm nagyobb hangerővel mondani. Jessica azonnal kiejtette a fejéből Davidet, és az arcom irányából megpróbálta kivenni, hogy merre nézek.
- Basszus - sziszegte, amint észrevette. - Ez ide tart.
És nem hazudott, rövidesen Eric megjelent előttünk. Szőke haja felfelé meredt a zselének hála, szűk fazonú farmer, fehér V nyakú póló és fekete zakó volt rajta.
- Szép jó reggelt lányok! - köszöntött minket vidáman. - Ideülhetek?
- Nem - vágta rá Jessica, de hangját meg se lehetett hallani a szék nyikorgásától, ami Eric mozdulataiból adódott, ahogyan kihúzta a helyéről.
- Ki kéne cserélni ezeket a székeket, szörnyen nyikorognak - állapította meg, majd a kezében lévő laptoptáskát a földre helyezte. - Mit is mondtál drágám, nem hallottam - nézett Jessicára.
- Semmit - morogta, majd a szájához emelte a fehér csészét.
- Lányok, annyira jól sikerültek a képek! - csapta össze a tenyerét. - Alig várom, hogy visszalássam a magazinban. Csodálatos munkát végeztetek, fantasztikusak vagytok.
- Köszönjük - erőltettem magamra egy természetesnek tűnő mosolyt.
- Szóval alig várom a következő közös munkát.
- Mi? - köpte vissza Jessica a kávét.
- A következő közös fotózás - magyarázta Eric. - Tökéletesek voltatok, ne higgyétek, hogy egy ilyen lehetőséget eldobok.
- És pontosan mikorra is gondoltad? - nyeltem nagyot.
- A következő utáni fotósorozatom a tiétek - kacsintott, ami szerinte olyan jól áll neki, aztán a második kedvenc mozdulatát vette fel. Nagy ívben megemelte a karját, így a zakója alól kicsúszott a méregdrága Rolexe, és azon gondolkodtam, hogy egy ilyen komplikált mozdulatsor alatt, hogy nem felejti el azt, hogy megnézze az időt. - Sajnos mennem kell hölgyeim.
- Milyen kár - húzta el a száját Jessica.
- Akkor a részletekről, majd egyeztetünk. Vigyázzatok magatokra, nehogy eltévedjetek - nézett mélyen mindkettőnk szemébe, mintha valamire céloznia kellett volna.
Felkapta a táskáját, és gyors léptekkel eltűnt a szemünk elől.
- Ez elég ijesztő volt - állapította meg Jessica.
- Kirázott a hideg - néztem meredten.
A következő pillanatban David izmos alkata jelent meg előttem.
- Meg is hoztam a vizet.
- Köszönöm - kaptam fel a fejem és zavartan elmosolyodtam.
- Minden oké lányok? - mérte fel a terepet, és megállapította, hogy egyikünk sincs jó kedvébe.
- Semmi extra, nyugodtan menj dolgozni - vett mély levegőt Jessica.
- Van negyed óra szünetem - ült le David Eric helyére. - Meséljetek, mit akart tőletek Matis?
- Miénk a következő sorozata - vigyorodtam el.
- De hát ez jó dolog - ráncolta vastag szemöldökét.
- Csak Eric egy perverz állat - mondta ki kerek perec Jessica.
- Várj, dolgoztatok már vele?
- A bikinis képek - bólintottam, miközben kibontottam a vizet és belekortyoltam.
- Értem az gáz. A legtöbb modellre akkor is ráizgul ha ruha van rajtuk. Elhívja őket bulizni aztán éjszaka... - ecsetelte.
- Te honnan tudsz erről? - lepődött meg Jessica.
- Öhm...- köhintett zavartan. - Egy kávézóban sok mindent hall az ember - óvatosan nézett rám, jelezve, hogy ne mondjam el Jessicának, mire én egy bizalmas mosolyt vettem fel, jelezve, hogy tartom a számat.
- Látod Emily, mindenki tudja - nézett rám Jessica. - Biztos el tudnánk intézni.
- Ez túl bonyolult - ráztam meg a fejem.
- Miről van szó? - szólt közbe ismét David.
- Eric minket is elcipelt egy buliba - kezdte ecsetelni Jessica. - Az volt a célja, hogy leitasson minket és elég durván molesztált is...
- Ugye nem? - fagyott le egy pillanatra a velünk szemben ülő kék szemű fiú.
- Elszöktünk - biztosítottam, hogy nem történt más.
- De fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk. Nincsen semmi bizonyítékunk, így senkinek nem tudjuk elmondatni - mondta csalódottan Jessica.
Láttam David arcán, hogy fejben oszt és szoroz, majd mélyen a szemembe nézett, azt sugallva, hogy kitalál valamit, mire én akaratlanul elmosolyodtam.
- Te már megint itt vagy? - jelent meg felettünk Josh. Deja vu'. - Szerintem jobban tennéd, ha inkább a kávémmal foglalkoznál, és nem henyélnél munka helyet. Ezért fizetnek?
- Szünetem van - közölte David rezzenéstelen arccal.
- Nekem pedig elég nagy tekintélyem van itt - tenyerelt fél kézzel az asztalra. - És simán kirúgathatlak, pláne mivel nem tetszik, hogy a két kedvenc csajomat szédíted.
- Mi van? - csattantam fel, mire csak küldött felém egy puszit. Ez nem komplett.
- Egy hosszú kávét kérek,két cukorral, tej nélkül - ült le mellém Trent, és átkarolta a vállam. A pasik miért hiszik a béna mozdulatokról, hogy jól áll nekik? Odanyúltam és visszaejtettem az ölébe, mire ő elröhögte magát és a combomra helyezte azt. Szintén nyúltam érte, de amint megragadtam a csuklóját csak erősebben szorította a combomat és ujjai mélyen a bőrömbe vésődtek, ami öt apró ponton nagy fájdalmat okozott, így inkább nem piszkáltam tovább. Trent így azt hitte, hogy nyert és óvatosan simogatta a combomat.
Mire felnéztem David már nem volt sehol, csak annyit láttam, hogy Josh Jessicára mászott rá.
- Egyébként várom már a közös fotózásunkat - szólalt meg Trent, és egy kicsit belemarkolt a combomba, pont ott ahol az előbb.
- A közös minket? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Uppsz, a hősöd nem mondta? Tegnap összefutottam vele és megkértem, hogy adja át - vigyorodott el kajánul.
- A micsodám? - egyre inkább összekavarodtam.
- Rick lemondta a fotózásotokat, mert... - gondolkodott el egy pillanatra. - beteg lett. És én pont be tudtam vállalni.
Magyarul valamit csinált szerencsétlen Rick-el, hogy elmondja a fotózást, és Trent ugorjon be helyette. Szegény Rick, pedig rendes srác. Sokkal szívesebben vettem volna részt vele a fotózáson, mint Trenttel.
Egyébként az egészben a legjobb, hogy fehérneműfotózás. A Cosmopolitanbe fog bekerülni, ahol lesz velem egy rövid cikk is, egyben pedig reklám, tehát a boltok plakátján is megtalálható lesz.
- Tegnap szóltam Hartnak, azt hittem értesített. Ezért ne bízz a fotósokban - hallatott egy lesajnáló nevetést, mire leesett, hogy Bent tartotta a hősömnek.
- Ben az egyik legjobb fotós a cégnél, és ezt te is pontosan tudod - keltem a védelmére.
- Na jól van Ems, mi van köztetek? - nézett fel Jessica tapizásából Josh. - Te kajak jársz a gyíkkal?
- Nem gyík, de egyébként nem, nem járunk - közöltem. - És, hogyha megbocsájtotok, akkor nekem most lépnem kell - tápászkodtam fel.
- A fotózáson találkozunk - kacsintott Trent, én pedig undorodva megfordultam és Ben keresésére indultam.
Bejártam az egész ügynökséget, pláne Ben szokásos helyeit, de egyszerűen sehol nem találtam, és pechemre belebotlottam a Bethbe és Lanaba, akik azonnal elkaptak és addig nem engedtek el amíg fel nem készítettek a fotózásra. Miután náluk végeztem Tom kapott el, aki az összes fehérneműt bemutatta és válogattunk a sorrenden. Nos, ha a bikinis fotózásnál paráztam, akkor itt nem tudom mi lesz. Igaz ez zárt helyen lesz, és csak néhány belsős lehet bent, de azért nekem már az is sok lesz.
Miután megvolt a sorrend és az elsőt fel is vettem, érkezett egy sms-em.

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Szia. Nincs kedved este beugrani?? ;)
Feladó: Emily Paker
Üzenet: Hányra legyek ott? :*

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Nyolc megfelel?

Feladó: Emily Parker
Üzenet: Tökéletes. Már most várom...

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Hát még én. :DD Szereted az olasz kaját?

Feladó: Emily Parker
Üzenet: Perszeee. :)) De miért?

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Este várlak. xox 

Akaratlanul is elmosolyodtam az este gondolatára, hiába tudtam, hogy amit teszünk az nem helyes.
- Minek örülsz ennyire? - hallottam egy mosolygós hangot.
- Ben! - kiáltottam fel és gyorsan a táskámba tettem a telefonom. - Végre itt vagy! - léptem oda hozzá, majd megöleltem.
- Én óvatosan ölelgetnék ebben a melltartóban másokat - jegyezte meg gyorsan, mire elengedtem.
- Hol a halálba voltál? - kérdeztem, nem foglalkozva a megjegyzésével, és azzal, hogy nem bírja levenni rólam a szemét.
- Phillel voltam, volt egy-két dolog amit meg kellett beszélni. Tudod, képek meg ilyen hülyeségek... - legyintett, majd a tekintete a többi ruhadarabnak nem minősülő göncre esett. - Azokat is te viseled? - nyelt nagyot.
- Nem, Trent - forgattam meg a szemeim. - És jók lettek?
- Mik? - kapta fel a fejét.
- A képek - emlékeztettem.
- Ja persze, fullos lett - biztosított. - Milyen márka is ez?
- Állj már le - röhögtem el magam.
- Emily, kezdés! - kiáltotta el magát a fotós.
- Mennem kell - húztam el a számat.
- Én pedig maradok - bólintott, majd végigmérte a modelltársamat. Ott állt egy szál boxerben és kidolgozott felsőtesttel és széles mosollyal. Akaratlanul is fejben összehasonlítottam Ben testével, és számomra egyértelműen Ben nyert.
A fotózás egész jól sikerült, igaz, tele volt erotikus elemekkel, Trent legnagyobb örömére, ami nekem jóval kisebb örömöt jelentett. De nem adtam neki hangot, csak csináltam a dolgom.Néhány darabot oda is adtak ajándékba, ami viszont már tényleg mosolyt csalt a számra, hiszen nagyon jó kollekció lett, szép fehérneműkkel.
Sietve felöltöztem, majd készülhettem is a következő fotózáshoz, ami ennél sokkal lazább lett, és hirtelen nagyon jó érzés volt ruhában mutatkozni.
A kék csipkeruhát amit a fotózáson viseltem, most már a kedvenceim közé sorolom, imádtam, teljesen az én stílusom.
- Mehet? - kérdezte mosolyogva Ben.
- Mehet - biztosítottam mosolyogva, mire legjobb barátom felemelte a kameráját és belekezdett a fotózásba, én pedig ezzel egy időben a pózolásba.
Sokszor elgondolkodtam, hogy tényleg itt van-e a helyem. Nekem való ez az egész világ? Tényleg ez az én jövőm? Olyan jó vagyok, ahogy mondják? Ezek a kételyek nap, mint nap felmerülnek bennem, de amikor itt állok a fények között és csak a gép kattogását hallom, minden ilyen gondolatom elszáll és csak is arra koncentrálok, amiben a legjobb vagyok. Itt kiadhatok magamból minden érzést egy kép erejéig, és az egész kép hangulatát az adja meg, amilyen érzéseket én kiváltok. Mert itt én irányítok. Én és az érzéseim. Régen mindig alul voltam, az embereket nem érdekelte a véleményem. Nem figyeltek rám, ha szóltam nem hallották meg. Csak ültem az iskolapadban és egy regényt olvastam, vagy elfoglaltam magam. A többiek nem akartak játszani velem, én voltam a kiközösített kislány. Egyedül. Erre ma belecsöppentem ebbe az őrült világba, mindenki ismeri a nevem, az utcán megállítanak egy-egy képért vagy aláírásért. Azok, akik régen a földbe tiportak és megölték az önbizalmam, jóval alattam vannak, és azon gondolkodnak, hogy mit kezdjenek az életükkel. Én pedig itt vagyok, és minden a lehető legjobb úton halad, egyenesen előre. Kit érdekel néhány utáló, amikor tudom, hogy kik azok az emberek, akik mindig kiállnak mellettem. Kit érdekel a többi modell, akik irigységből lenéznek, esetleg tepernek, hogy együtt kávézzunk. Régen mindig én akartam lenni a népszerű lány, akit mindenki szeret, és akiért a fiúk összeverekednek. Ma, hogy mindezt megkaptam ez nem érdekel, mert a sok év alatt, amit egyedül, barátok nélkül töltöttem el, megtanított értékelni az igazi kapcsolatokat. Azt, hogy ne érdekből mutatkozzak valakivel, mert ha vele lógok, akkor biztosan jó fej vagyok. Rájöttem, a lényeg nem az, hogy kivel vagy, hanem, hogy kivel érzed jól magad. Mert nem annak kell lenni, aminek a többiek látni akarnak, ahogy elfogadnának. Mindig önmagad legyél, mert valaki pont azért szeret. Úgy, ahogy vagy. Csak meg kell találni azt a valakit, és máris rájössz, hogy a sok felszínes kapcsolattal csak az idődet vesztegetted.
És milyen kapcsolatokra van szükséged? Kell a családod. Szükséged van barátokra. Egy legjobb barátra. Egy társra, akibe szerelmes vagy. Ezek az emberek mindig melletted van, és akik mindig meghallgatnak, és nem ítélnek el akkor sem, ha az életeben van valaki aki...
Zayn finoman az ágyra terített, miközben folyamatosan az ajkaimat kényeztette. Óvatosan megemelte a lábamat, és végigsimított az alsó combomon. Szépen lassan minden ruha lekerült rólunk, amikor Zayn szeme megakadt valamin.
- Ez meg mi? - szegezte a csuklómra a tekintetét, amin egy vastag piros csík húzódott.
- Semmi. Nem érdekes - rántottam ki gyorsan a keze közül, és újra az ajkai felé hajoltam, azonban ő nem hagyta ennyiben.
- Ems - nézett mélyen a szemembe. - Ki tette ezt?
- Senki - fordítottam el jobbra az arcomat.

- Hé! - kiáltott utánam egy hang, ahogyan a fotózásomból indultam visszafelé, és már az ajtóban álltam, kezem a kilincsen pihent. Kelletlenül megfordultam és szemügyre vettem a mögöttem álló személyt.
- Mit akarsz? - kérdeztem semleges hanggal.
- A fotózásunk után olyan gyorsan leléptél - jött két lépéssel közelebb Trent. 
- Siettem. - Válaszom rövid volt, reményeim szerint kielégítő. 
- De úgy hallottam mára végeztél. Most már nem kell sietned - tett meg még egy lépést. Egy fejjel magasabb volt nálam, így kénytelen voltam felnézni sötétbarna szemeibe.
- És ha igen? - nyögtem ki a lehető legbénább választ, amit ebben a helyzetben fel lehet használni.
Trent csak féloldalasan elmosolyodott, megmutatva ezzel néhány hófehér fogát, majd a tenyerét óvatosan a kezemre helyezte és megnyomta a kilincset, engem is belökve a saját öltözőmbe. Nekinyomott az ajtónak, és mandulavágású szemei diadalittas örömöt sugároztak. Éj fekete haja lazán, dúsan lógott a szemébe, látszott, hogy a fodrászok nemrég moshatták meg, hogy a zselé kiszabaduljon belőle, ahogy egyébként a közös fotózásunkon volt. Sportos alkatával teljesen elfedett, alig fél lépés távolságra állt tőlem, és nagyon reméltem, hogy csak a ruhámat méri fel, és nem a

nélkül képzel el. 
Túl naiv voltam...
A következő pillanatban ajkaimon érzetem csókjának kesernyés ízét, egyre többet és többet akart minden egyes tizedmásodperc után. Próbáltam ellökni magamtól, de erős karjaival megragadta a derekamat és az ajtótól se tudtam elmozdítani a testemet. Ajkaimat olyan szorosan zártam össze, hogy minden erőfeszítésem abba volt, semmi kép nem akartam, hogy bejutást nyerjen. 
Térdemet óvatosan megemeltem remélve, hogy nem veszi észre, és lendítettem, egyenesen az ágyéka felé, azonban egy nagy tenyér ragadta meg a combomat, megölve ezzel a lendületemet.
- Gyenge próbálkozás - mosolyodott el lesajnálóan.
- Egy próbát megért - vontam meg a vállam, látszólag hanyagul, viszont belül folyamatosan a menekülés gondolata zakatolt bennem.
Trent ezt valószínűleg felfedezte, hisz megragadta a derekamat és gyorsan felkapott, majd a másik kezével a térdhajlatomnál tartott meg. 
- Ha leugrassz neked fog fájni. Magassarkúban vagy, rosszabb esetben még a bokád is kitöröd, de még anélkül is gyorsabban elkaplak - figyelmeztetett arra amire rögtön gondoltam, azonban mondandója végére már elfektetett a kanapén.
- Trent. Figyelj! - toltam el magamtól gyorsan. - Ne itt. Beszéljünk meg egy másik időpontot, ahol nyugodtan lehetünk együtt - igyekeztem a legkihívóbb arckifejezésemet felvenni, több-kevesebb sikerrel.
- Persze, hogy megint felültess mi? Nem hiszek neked, ribanc.
És azzal újra az ajkaimnak esett, én pedig ismét próbáltam ellökni magamtól. Ruhám vállát lehúzta és apró csókokat ejtett a vállamra és a nyakamra, mindegyikkel egy piszkos, undorító foltot égetve a bőrömön, amit még most is érzek ha rá gondolok.
Kétségbeestem. Ez nem olyan, mint amikor Ericnél meg tudtunk szökni. Ez egy zárt hely, ráadásul hangszigetelt, és nem hallja senki a sikításaimat amik eddig elhangzottak a számból. Ennyi. Kész. Vége. Meg leszek erőszakolva. Sokkal jobban kellett volna vigyáznom, Trent és Josh nem kispályások. Nem hiszem, el, hogy lehettem ilyen felelőtlen.
Akaratomon kívül sírni kezdtem. Gyenge vagyok. Simán legyőznek. Egy senki vagyok. Egy nagy adag semmi.
- Ne sírj! - csitított Trent. - Ha élvezed akkor minden sokkal egyszerűbb lesz. 
Odahajolt az arcomhoz és lepuszilta róla a könnycseppeket, amitől csak még jobban sírni kezdtem. Keze óvatosan a lábamra vándorolt, felhúzva a ruhám alját, és a belső combomat kezdte el simogatni.
Az ajtó nyitódását véltem képzeletben hallani. Elhittem, hogy valaki észrevett, vagy gondolt rám, vagy valahogy megérezte, hogy baj van. Aztán hirtelen felébredtem a képzelgésből.
- Te meg mi a faszt csinálsz? - üvöltötte el magát Ben, mire Trent rögtön elhajolt tőlem és megrökönyödve nézte az idegtől majd szétrobbanó Bent.
- Mi csak... Kmhh... Örülnénk ha lelépnétek - mondta Trent testével eltakarva az arcomat, hogy ne lássák meg a könnyeimet. Ujjait mélyen a csuklómba meresztette, jelezve, ha megszólalok végem. De én nem hagytam magam ennyivel és egyszerűen csak elüvöltöttem magam, már arra se emlékszem, hogy mit. Arra emlékszem, hogy Trent ujjai még mélyebben a csuklómba fúródtak, eszetlen fájdalmat keltve bennem ezzel.
A kezemről hirtelen eltűnt a súly, mert Ben letépte rólam Trentet, és egy hatalmasat húzott be neki, majd mielőtt a másik fiú ráeszmélne hogy mit tett kiterelte az ajtón és mindketten eltűntek. Tehetetlenül ültem fel, kék ruhám vállát megigazítva, majd meredtem magam elé. Fel se fogtam, hogy mi történt velem. Arra eszméltem fel, hogy Jessica vékony alakja megjelent előttem. Óvatosan felnéztem rá, mintha egy hirtelen mozdulattól is eltűnne. Egyszerre ijedten és szomorúan nézett vissza rám, amitől nekem újra könnyek gyűltek a szemembe. Leült mellém a kanapéra és olyat tett, mint amit eddig szerintem soha senkivel. Megölelt.
Karjai kicsit mereven és bátortalanul fonják körbe a testem, de ez nekem akkor nagyon jól esett és viszonoztam. A vállára hajtottam a fejem és sírtam, megállás nélkül.
Nem tudom mennyi idő telhetett el. Öt perc? Tíz perc? Fél óra? Tényleg nem tudom, de sikerült lenyugodnom, és elmondanom Jessicának vázlatosan, hogy mi történt. Pont a történet végére ért vissza Ben, én pedig kétségbeesetten néztem rá.
- Mi történt? - pislogtam, miközben helyet foglalt mellettem.
- A seggfej már nem fog többet zaklatni - mondta szűkszavúan, mert nem akart beavatni, hogy mi történt kettőjük között. És talán jobb is, mert az arcán lévő piros foltból és az öklén lévő sebből ítélve semmi jó.Átdobta a vállam felett a karját és magához húzott. Összekuporodva, mint egy magzat bújtam hozzá. Jól esett a közelsége.
-Most már nem lesz semmi baj - mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. És én hittem neki.

- Körülbelül ennyi volt - sóhajtottam elmesélve Zaynnek a történetet, már amennyire tisztán emlékeztem.
- Megkeressem? - kérdezte idegesen.
- Nem kell - mosolyodtam el halványan. - Azt hiszem Ben éppen elég volt.
- De ha lenne még valami azonnal szólj, vetted? - hangja teljesen komoly volt és kicsit ideges.
- Akkor is, ha két hét után lesz? - nyeltem nagyot, feltéve a kérdést, aminek válaszától nagyon félek. Ha letelik a két hét ugyanolyan lesz a kapcsolatunk mint előtte? Ugyanolyan utálatos, flegma és mocsok lesz mint eddig?
- Akkor pedig még inkább - nyugtatott meg, mire megkönnyebbülten csókoltam meg.