Three

Sziasztok! :) Meg is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog. :) Köszönöm szépen az új feliratkozókat és az előző részhez érkezett kommenteket. A negyedik rész jövőhéten fog érkezni, szerintem kedd-szerda körül. Addig is jó olvasást és élvezzétek ki a nyár maradék részét!! ;DD
xoxo, Kikiih

Tök-é-le-tes

Éfjél is elmúlt. Az ablakomban ülve nottan bámultam a sötét Londont, és az üvegen lefolyó esőcseppeket fürkésztem. A kocsik ablaktörlői gyorsan mozogtak, akik pedig gyalog voltak sietős léptekkel vonultak, néhányan esernyővel, néhány szerencsétlenebb pedig esernyő nélkül. A fülhallgatómat piszkáltam, aminek a két vége a fülembe volt helyezve, a másik pedig a telefonomba csatlakozott, és maxon üvöltettem a zenét. Nem igazán tudtam dönteni, ezért véletlen lejátszás módban válogatott a telefonom, éppen egy The Pretty Reckless számot hallgattam, amikor tehetetlenségemben elővettem a laptopom és körbenéztem a neten. Ahogy beléptem a privát Facebookomba, ahol csak a barátok/ismerősök vannak fent rögtön érkezett egy halom üzenet.

Kristen üzenete: Csajee, eltűntél. Össze kéne hozni egy talit <3

Lucas üzenete: Szevaa :DD Mizujs?

Ben üzenete: Holnapután meló előtt a Starbucksban?

Josh üzenete: Heyy baby, holnap bent leszel?;dd

Egyedül Bennek írta vissza, és a volt évfolyamtársamnak Kristennek. A többiek nagyon nem izgattak. Lucas minden élőlényre ráír akinek melle van, Josh pedig Josh. Pontosan tudja, hogy holnap bent vagyok, és biztosan fog látni. Átlátszó ürügy.
Megnyitottam a Twittert, ahol a profilomon szerepelt a bizonyos pici kék pipa. Szóval hírességnek számítok. Kár, hogy én egyáltalán nem érzem magam annak. Csak egy egyszerű csaj vagyok, aki jókor volt jó helyen. Nem hiszem, hogy ezért kék pipát kéne kapnom, de ha egyszer így állnak a dolgok...
A rajongóim folyamatosan írtak, kérdezték, hogy hogy vagyok, mi van velem, na meg persze a követéskérések. Nem szeretek bunkó lenni, szóval naponta bekövetek jó pár rajongók, mert ez nekik jól esik, nekem pedig csak egy kattintás.
Gondoltam posztolok gyorsan azoknak a Twittereseimnek, akik még ilyenkor fent vannak, így ujjaimat gyorsan mozgattam a klaviatúrán.

Nem tudok aludni, holnap pedig meló. :(( Legalább ti aludjátok ki magatokat helyettem! xx. <3

A Tweet gombra nyomva megosztottam a rövid üzenetemet a világgal, és már rögtön érkeztek is rá a mindenféle válaszok. Mosolyogva olvastam a rajongók üzeneteit, egy-kettőre válaszoltam is, aztán az egyik tweeten megakadt a szemem:

@EmilyP: Én se tudok aludni... Talán ketten elüthetnénk az időt, ha itt lennél ;)) #justajoke

Elkerekedett szemmel bámultam Harry Styles üzenetét, majd mosolyra húzódott a szám. Nagyon sokan reagáltak Harry perverz üzenetére, még akkor is, ha megjelölte, hogy csak viccel. Haha. Ezt én sem hagyhattam szó nélkül.

@Harry_Styles: Nagyon elhitted, hogy van humorod Styles :DD

A rajongóim és a directionerek is elkezdtek reagálni az üzeneteinkre, de miután Harry néhány perc után se válaszolt inkább ráhagytam a dolgot. Tovább böngésztem, amikor egy új privát üzenetem érkezett Twitteren. Azt hittem, hogy megint egy rajongó, de nem.

Harry: Jobban szeretem, ha nem látja mindenki, hogy mit beszélünk ;))

Elmosolyodtam és válaszoltam az üzenetre.

Emily: Ott a pont :))

Harry: Szóval nem tudsz aludni, mi? :DD

Emily: Sok volt a kávé :// És te?

Harry: Nem tudom. Talán az eső zavar.

Emily: Londoni vagy és zavar egy kis eső?:D

Harry: Jól van már, nem kell beszólni. :p

Emily: :PP

Néhány pillanatig kihalt a beszélgetés. Nem tudtam mit írni, és azt hiszem ő se. Már gondolkodtam, hogy kilépek és hagyom az egészet, amikor újra írt.

Harry: Nem küldesz egy fb linket? Ott jobb dumálni.

Elmosolyodtam és elküldtem neki a profilom linkjét. Néhány percen belül már ott is volt egy új felkérés. Harry szólt, hogy nem a saját nevén fog bejelölni, hanem a privát profilján, így én is azt küldtem el neki. Utána egész este teljesen értelmetlen dolgokról beszélgettünk, de jó volt. Nem unatkoztam, ő se és egy csomó minden hülyeséget megtudtunk a másikról. Kedves, aranyos srác, és egyáltalán nem olyan nagyképű, mint hittem. Mesélt a bandáról, a koncertekről és az ehhez kapcsolódó dolgokról.
Egyébként a többi srácot nem annyira ismerem, de ők se tűnnek seggfejnek. Na jó, Zayn az igen. Ő a többiek helyett is az. De Louis baromi aranyos volt ahogy a barátnőjét vigasztalta, és már csak látszatra is totálisan összeillenek. Liam kicsit komolynak tűnik, olyan kiismerhetetlen, róla még nincs különösebb véleményem, ahogy Niallről se. Nem tudom mennyire lesz alkalmam megismerni őket, de tuti, hogy még összefutunk.

Harry: Lassan ideje lépni. Tényleg fáradt leszel holnap.

Emily: Hova sietsz, nincs is késő...

Lopva a laptopom órájára néztem, és láttam, hogy már 3:12 van.

Emily: Vagy mégis...

Harry: :DD

Emily: Jó éjt, xoxo

Harry: Neked is, beauty. :*

Az utolsó üzenetére akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, és éreztem, hogy arcom égni kezd és elpirultam. Lecsuktam a laptop tetejét és félreraktam az asztalomra. Befeküdtem az ágyamba, és az iPhone-omat nyomkodva gyorsan elmentettem Harry számát, aki időközben megcsörgetett. Fogalmam se volt, hogy mit csinálok, nem szoktam ilyen könnyen bedőlni egy srácnak. De nem is akarok többet Harrytől. Azt hiszem. Basszus, csak egy napja ismerem, nem is tudok róla semmit. Csak azt, hogy kedves. Aranyos. Jó humora van, és gyönyörű zöld szemei. Jó fej. Aranyos a mosolya, és legszívesebben beletúrnék a göndör hajába, miközben a tökéletes ajkaiba harapnék. Ó bazdmeg...


-Jó reggelt! - kurjantotta a nővérem amikor reggel kómás fejjel kisétáltam a konyhába.
-Nektek is - morogtam, majd elfogadtam a kezembe nyomott bögrét Dylantől.
A szokásos reggeli rohanás. Ash a konyhában sürgött-forgott, Dylan a laptopján böngészett én pedig az iPhone-omon csekkoltam a dolgokat. Egyébként Harryvel trendek lettünk Twitteren. De jó...
-Mész ma be apához? - kérdezte Ashley.
-Ahogy minden második nap - bólintottam. - Te beugrasz?
-Ma nem hiszem, mennem kell a dokihoz - simította végig a kezét a gömbölyödő pocakján. - Holnap biztosan.
-Akkor egyedül megyek hozzá ebédszünetben - gondoltam végig a napomat.
-Azért átjössz valami kajáért, ugye? - mosolygott Dylan.
-Alap - vigyorogtam.
-Mit készítsek?
-Hmm... Szerintem elég lesz egy mozzarellás szendvics - adtam le a rendelésem.
-Meglesz - kacsintott.
Ahogy megettem a reggeli pirítósom és megittam a kávémat elmentem készülődni. Egy gyors mosakodás, fogmosás, hajfelgumizás és átöltözés után, már a kocsikulcsommal a kezemben sétáltam a parkoló autóm felé.
A cég parkolójába a szokásos helyemen parkoltam, még a rendszámom is fel volt festve a helyre, ahogy az összes nagymenő kocsijának is. Kiszálltam a kocsiból és azzal egy időben lépett ki a mellettem lévő fekete Mercedesből Jessica.
Egymásra néztünk és rögtön éreztem a kihívást. Gyors léptekkel vettem az irányt a lift felé, és Jessica pedig próbált utolérni. Már szinte futottunk amikor elértünk a lifthez, aminek pont előttünk nyílt ki az ajtaja, és néhány menő fotós lépett ki rajta. Mi persze felvettük a tíz pontos mosolyunkat, és vigyorogtunk, hátha minket választanak majd a következő fotósorozatukhoz. Miután leléptek gyorsan beléptünk a liftbe, és benyomtuk a hármas gombot ami a mi szintünkre vitt minket, pontosabban a központba. A liftben legszívesebben kiléptem volna az összes tökéletesen besütött haját, de nem tettem, mert érett, felelősségteljes ember vagyok.
Ahogy a lift csilingelt és szétnyíltak az ajtajai rögtön a szokásos pörgés fogadott minket. Mindenhol fotózások, a sminkesek és a fodrászok ezerrel varázsolnak a modelleknek tökéletes formát, akik pedig várják, hogy mikor kerülnek sorra.
-Hogy van a két kedvenc modellem? - jelent meg előttünk hirtelen Phill.
-Csodásan - vigyorogtam a lehető legtermészetesebben.
-Varázslatosan - kontrázott Jessica.
-Fantasztikus hírem van nektek lányok - csapta össze a kezét Phill, mi pedig kíváncsian fürkésztük, hogy mi az a jó hír, ami mindkettőnknek jó. - Elintéztem nektek egy fotózást Eric Matisnél.
Elkerekedett szemekkel bámultunk. Eric Matis a legmenőbb fotós a cégnél, és ő fog fotózni. Úristen, el se hiszem.
-Phill, te vagy a legjobb - öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára.
-El se hiszem, brutális vagy - csatlakozott Jessica is, ő pedig a másik arcára adott egy puszit. Phill két kezével átkarolta a derekunkat és így sétáltunk tovább, én a jobbján, Jessica pedig a balján, és elkezdett magyarázni.
-Nem volt könnyű, de mondtam, hogy a cég két egyik legfantasztikusabb modelljéről van szó - kezdett bele.
-Ugyan már, Phill - dobta hátra szerényen a haját Jessica.
-Viszont Eric szeretné, ha még ma benéznétek hozzá, mert tudni akarja, hogy milyenek vagytok együtt.
-Várjunk csak - torpantam meg. - Együtt?
-Természetesen - nézett ránk Phill. - Páros fotózás, miért mire számítottatok?
Jessicával sápadtan egymásra néztünk. Nincs még egy ember akit ennyire utálnék mint őt, erre pont vele kell osztoznom életem nagy eseményén. Elképedve lépkedtem tovább, miközben Phill magyarázott a fotózásról. Álmaim fotózása, fürdőruhákat fogunk reklámozni, tengerpartos háttérrel meg minden. Na meg ugye Eric Matis! El se hiszem. És azt sem, hogy Jessicával fogok pózolni, fürdőruhában és a képeink a legjobb magazinokba is bekerülnek. Aztán hirtelen bevillant. Jobban kell kinéznek Jessicánál! Bosszúvágytól égve néztünk egymásra, és tudtam, hogy az ő nem túl nagy felfogású agyába is ez került bele. Ha harc hát legyen harc, de akkor is mindenki engem fog nézni a címlapokon, Jessica pedig csak 'a lány a jó csaj mellett' jelzőt szerezheti meg.
A mai fotózásomon túlesve a kávézóban ültem és a laptopomon állítottam fel az új edzéstervemet. Egy kicsit több hasizmost és popsit tettem bele, a futáshoz hozzáadtam még jó néhány percet, új, állítólag hasznosabb gyakorlatokat vettem bele. Az órámra nézve láttam, hogy ebédszünet, ezért elindultam vissza a parkolóba, majd Dylan étterme felé vettem az irányt.
Az út borzalmas volt. Mindenhol most van ebédidő, ezért az utcák tele voltak, a zebráknál a gyalogosok szinte lökdösték egymást, a hídon pedig nem is kellett lépkedniük, hanem haladtak a tömeggel.
Nagy nehezen leparkoltam Dylan étterme előtt, és beléptem. Az orromat megcsapták mindenféle illatok, és egy pincér is elsuhant mellettem. Dylan a pult mögött állt, és egy konyharuhával törölgette. Amikor meglátott szélesen elmosolyodott.
-Pont jókor jöttél, frissen sült a kenyér - na igen, Dylan helyben süti a kenyeret, minden ételhez, és otthon is ezt esszük, imádom, nem is tudnék más kenyeret megenni.
-De jó - csillantak fel a szemeim, mosolyogva vettem át a mozzarellás szendvicsemet.
-Milyen a napod? - kérdezte kedvesen.
-Eddig nagyon jó - feleltem, majd beleharaptam a szendvicsbe. A sajt egy kicsit megolvadt a meleg kenyér miatt, és olvadt a számban. Isteni. - Van esélyem egy fotózásra a cég legmenőbb fotósával.
-Milyen típusú fotózás?
-Fürdőruha - feleltem, mire Dylan elvigyorodott.
-Az tuti a tiéd.
-És Jessicáé - morogtam tele szájjal.
-Jessica? - gondolkodott. - Az a undorító ribanc akit utálsz?
-Pontosan - bólintottam.
-Közös fotózás, vagy mi? - kíváncsiskodott.
-Igen, Phill ajánlott be minket. De miért pont vele? - sóhajtottam.
-Megküzdesz ezzel is - kacsintott.
Utána még beszélgettünk egy kicsit, magyaráztam neki az új edzéstervemről, ő pedig egy vendégről mesélt, aki nem tudott kijönni a mosdóból.
Mosolyogva léptem ki az étterem ajtajából, majd a kocsimba ülve újra nekiálltam a csúcsforgalomnak és a kórház felé vettem az irányt. Ahogy közeledtem hozzá egyre fogytak az autók, a végére pedig már nagyon kevés maradt. Könnyen találtam parkolót és rutinos lépésekkel jártam a területet. A recepciós már megismert és nem is kellett bejelentkeznem, csak egyenesen mentem a már jól ismert kórterem felé.
Apa orvosa pont akkor lépett ki a szobából amikor a liftből kiléptem a folyosóra. Gyorsan odaléptem hozzá, köszöntem, majd érdeklődtem apám hogyléte felől.
-Még mindig összefüggéstelenül beszél, a memóriája pedig továbbra sem javult - húzta el a száját.
Elég régóta ismerem. Két éve járok ide, és már nem kerülgeti a témát, kerek perec kinyögi, hogy mi van. Sóhajtva bólintottam, majd beléptem apám egyszemélyes kórtermébe.
Apám ott feküdt az ágyon, lehunyt szemekkel pihent. Óvatosan lépkedtem a fekhelye melletti székhez, majd halkan leültem. Néhány percig csak csendben figyeltem. Ötvenes éveiben járt, barna haja már őszült és ritkult, pedig régen hatalmas hajkoronával rendelkezett. Genetika, a nagyapám is korán kopaszodott. Nagyon sokat fogyott, látszott rajta, hogy le volt gyengülve, arcszíne kicsit sápadt volt.
Gyengéden megsimogattam erőtlen kezét, mire a szemei lassan kinyíltak.
-Nővér? - nézett furcsán.
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Én vagyok az, Emily.
-Ki az az Emily? - ült ki az arcára az értetlenség. Szóval még mindig nem emlékszik.
-Kérsz valamit? Egy pohár vizet? - érdeklődtem inkább.
Az orvos azt mondta, hogy még nem szabad erőltetni a memóriáját. Akár sokkot is kaphat, ha megtudja, hogy van két lánya, sőt ha megtudja, hogy az egyik terhes és nagypapa lesz az hirtelen nagyon durván érheti, szóval időről-időre finoman kell beadni. Nincs sok esély a javulásra, de az orvosok mindent megtesznek.
Az egész két éve történt. Anyáék a házassági évfordulójukat mentek megünnepelni, a kedvenc éttermükbe, a város szélén. Mi ketten voltunk otthon a nővéremmel, amikor csörgött a telefon. A rendőrség volt, hármas karambol történt, négy sérült és egy halál. Anyám volt az aki meghalt, apám pedig a legsúlyosabb sérült. A középső kocsiban ültek, ami pedig robbant. Anya azonnal meghalt, apámnak pedig gerinctörése volt és az agya is komolyan megsérült. A másik két kocsiban is voltak komoly sérülések, de ez volt a legdurvább.
Apa két éve fekszik ebben a kórteremben és mindent elfelejtett. Azt is sikernek könyvelték el, hogy rátudták vezetni, hogy ő kicsoda, de a családjáról semmit sem tud. Teljesen elfelejtette anyát, és minket is a nővéremmel. Két év harca, és még kitudja mennyié. De akkor is elérem, hogy apám rendbe jöjjön. A modellkedéssel keresek annyi pénzt, hogy a legjobb orvosokat fizessük neki és mindent megteszünk, hogy rendbe jöjjön. Ha nem történt volna a baleset akkor el se vállaltam volna a munkát, de Phill pont jókor jött, mert ha nem szerzek ebben a két évben pénzt, már apámat is elvesztettük volna. Sose voltunk nagyon jómódúak, pont megtudtunk élni, de ilyen orvosi ellátásra nem lett volna elég pénz.
Az egy óra látogatási időmet eltöltöttem aztán mentem vissza az ügynökségre. Délután négyre megyünk Eric Matishez, addig pedig még lesz egy fotózásom.
-Ems, már megint késtél - panaszkodott a sminkesem.
-Bocsi, elhúzódott az idő a stylistnál - kértem elnézést. - Hol van Beth? - érdeklődtem a fodrászom felől.
-Itt - jelent meg Beth egy hajsütővassal a kezébe.
Lana (a sminkesem) és Beth lenyomtak a székbe és a csapatukkal dolgozni kezdtek, hogy tökéletessé varázsolják a külsőmet, ami körülbelül negyed órát vett igénybe. Amikor kész lettem löktek tovább Ben elé.
-Szia - öleltem meg mosolyogva a barátom.
-Hello - vigyorgott. - Milyen formában vagy ma?
-Tökéletesben - vigyorogtam.
-Akkor csináld a dolgod, csinibaba - kacsintott, én pedig röhögve beálltam a fények közé.
Ben vagy 500 képet csinált rólam, én pedig mosolyogva forgolódtam és engedelmeskedtem mindenkinek az utasítására, hogy milyen pózba, milyen arckifejezést vessek magamra. A képek jól sikerültek, én pedig rohantam is Eric Matis irodájába. Az iroda előtt találkoztunk Jessicával, ahogy megbeszéltük.
-Akkor most játsszuk meg, hogy nincs kedvem leköpni a hülye fejedet - léptem mellé.
-El se hiszem, hogy veled kell osztoznom életem nagy lehetőségén - forgatta a szemeit.
-Kölcsönös - erőltettem egy vigyort az arcomra.
-Na mindegy - legyintett. - Most bemegyünk és a legdögösebb formánkat hozzuk - mondta. - Bár nem tudom, hogy neked olyan van-e - mért végig.
-Nem vagy messze attól a köpéstől - sziszegtem.
-Jöhetnek - nyílt ki hirtelen az iroda ajtaja és Eric Matis titkárnője lépett ki.
-Köszönjük - villantottunk egy nagy mosolyt, majd egymást átkarolva léptünk be Eric irodájába, ahol ő az íróasztal felett ült. Magas, szőke hajú, barna szemű. Elegáns inget viselt, csőfarmerrel. Imádom a laza stílusát, és ahogy meglátott minket dögös, féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Emily, Jessica - tárta szét a kezét mosolyogva és felpattant az asztalról. - Élőben még dögösebbek vagytok, mint a képeken.
-Jajj, ne nevettessen - viháncolt Jessica és én is szerényen mosolyogtam.
-Na figyeljetek - kezdte el magyarázni. - Annyi lenne a dolgotok, hogy most csinálunk egy próbafotózást. Nem csinálok képeket, se semmi, csak látni akarom, hogy milyenek vagytok együtt.
-Rendben - bólintottam, majd követtük Ericet, aki elkezdte a 'mű-fotózásunkat'.
Jessicával végig idiótán vigyorogtunk és igyekeztük a legszexibb oldalunkat mutatni Ericnek, akinek ez nagyon tetszett, és mocskos dolgokat mondva ösztönzött minket, hogy tovább csináljuk. Nem reagáltuk le rosszul, mivel fotós és ez a dolga, a legtöbb fotós perverz megjegyzéseket tesz mindenkire, bár a többségük bocsánatot kér, hátha véletlen megsértettek minket, de csak így tudják elérni a kívánt hatást.
Átkaroltam Jessica nyakát és oldalról egy puszit nyomtam az arcára, aki meglepődött arcot, aranyos vágott erre. Utána szorosan öleltük egymást, valamelyikünk felhúzta az egyik lábát a másik derekához stb. Még jó, hogy ezek nem az igazi képek, mert többségük nagyon provokatív lett volna.
-Fantasztikus lányok - tárta szét a karját a gépével a kezében. - Profik vagytok. Látszik, hogy igazából is nagyon jó a kapcsolatot ápoltok.
-Legjobb barátok vagyunk - legyintettem, kamuzva, a legszélesebb mosolyommal.
-Legjobb barátok? Ő a nővérem - nevette el magát Jessica és megölelt. Az egész tök élethű lett és Eric is bevette.
-Ez az. Tökéletes. Tök-é-le-tes - tagolta a szót másodszorra. - Tiétek a munka.
-Köszönjük - sikítottuk egyszerre, majd Eric nyakába ugrottunk.
-Ne köszönjetek semmit - ölelte át a vállunkat. - Zoe -szólt oda a titkárnőjének. -Kapj le engem a következő siker fotósorozatom modelljeivel.
Zoe elvette Erictől a gépet, és lefotózott minket úgy, hogy én az egyik arcára, Jessica pedig a másikra ad puszit. A képet Eric megosztotta Facebookon és Twiterren is, és hamarosan már mindenki erről beszélt, az egyik legnagyobb bulvárhírportálon pedig már a cikk is megjelent a nap végére, amiért minket is megkerestek:

Együtt Emily Parker és Jessica Williams

A két szupermodell Eric Matis következő fotósorozatának főszereplői lesznek. A lányok fürdőruhákat fognak reklámozni, együtt. A két lány nagyon izgatott, a közös munka miatt, valamint nagyon büszkék arra, hogy Eric Matis kamerája elé állhatnak.

"Szinte még fel sem fogtam. Mindig is az volt az álmom, hogy egy ilyen nagyszerű fotóssal dolgozhassak, mint Eric, az pedig csak egy kis plusz a dologba, hogy a legjobb barátnőm is ott fog állni mellettem. Kicsit vetélytársnak érzem Emilyt,, de szerintem mindkettőnknek egyenlő esélyei vannak" - mesélte nevetve Jessica, aki már nagyon várja a hónap végén lévő fotózást.

"Megtiszteltetésnek érzem, hogy Ericcel dolgozhatok" - nyilatkozta Emily. - "Fantasztikus fotós, és biztos vagyok benne, hogy az egyik legjobb fotósorozatom lesz, már csak azért is, mert a legjobb barátnőmmel veszek részt benne. Nem sok modellnek adatlik meg ez a lehetőség, de nekem szerencsére igen. Már nagyon izgatott vagyok, alig férek a bőrömbe."

A két lány eddig nem nagyon mutatta ki ezt a nagy barátságot, de ezekből a kedves szavakból kiderül, hogy tényleg szoros barátság van köztük, amire a sztárvilágban nagyon is szükség van, hogy ott legyenek egymásnak, mert sose lehet tudni, hogy kik az igaz barátok és kik nem.

Nagyon várjuk a lányok közös fotóit, biztosan remekül fognak sikerülni.

Kicsit lelkiismeret furdalással olvastam a sorokat, nem örültem amiért átverem a rajongóimat, de ha egyszer erre van szükség... Egyébként is, a fotózás után majd lecseng ez az egész, addig pedig kibírjuk ezt a kis színjátékot. Remélem...