Six

Hello :') Félig boldogan, félig szomorúan hozom az új részt. Boldog vagyok, hiszen a blogom megkapta az első díját, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok *-* (Akit érdekel, katt) Viszont kicsit szomorkás vagyok, amiért az előző részhez egy komment sem érkezett. Na mindegy, utálok ilyenekért sírni, szóval inkább nem is beszélnék erről. A díj mellett a blogom az első kritikáját is megkapta, amit szintén meg tudtok tekinteni, ha érdekel. :) Remélem mindenki élvezi a nyár maradék részét, és amíg nem kell, ne parázzatok a suli miatt! ;dd
xx, Kikiih <3

Ő lesz a megmentőd

Reggel a földön ébredtem, de a fejemnek viszont mégis puha volt. A fények bántották a szememet, ezért összeszorítottam a szemhéjaimat, mielőtt kinyitottam volna a szemem. Néhány erősebb pislogás után kirajzolódtak körülöttem a tárgyak, és rájöttem, hogy a srácok nappalijában ébredtem. Kicsit feltápászkodtam, de hirtelen alólam egy üvöltés tört fel.
- Aúú, normális vagy, belém könyököltél?!
- Te meg mit keresel mellettem? - azonnal, teljesen kipattantak a szemeim amikor észrevettem mellettem lévő Zaynt, akinek a mellkasán pihent eddig a fejem.
- Nem tudom - túrt bele a kócos hajába, ami egyébként rohadt jól állt neki.
- Nekem totál kiesett a tegnap este - ültem fel, és Zayn is a könyökére támaszkodott.
- Ember, addig emlékszem, hogy felmentünk a szobámba és elkezdtelek vetkőztetni. De, hogy miért azt nem tudom, és, hogy azután mi történt, azt se - mondta, először nevetve, majd elkerekedett szemekkel néztünk össze.
Aztán beugrott:


- Letelt a két perc - hallottuk a távolból Liam hangját, majd az ajtónyitódást.
Harry ajkai elváltak az enyémektől és néhány pillanatig csak ziháltan néztünk egymás szemébe. Oldalra fordítottam a fejem, de már nem volt ott az akit kerestem. Nem tudom, hogy ki volt az, de valaki biztosan figyelt minket. Visszamentünk a szobába és Louis ott állt alsógatyában, zokniban és pulcsiban. Elég vicces látvány volt, mivel semmi mást nem talált meg.
- Hol vagy a többi cuccom? - tárta szét a karját amikor mindenki belépett. Amikor megmutattuk neki, hogy mi hol volt rögtön a homlokára csapott. Állítólag még a hűtőben is keresgélt. 
- Folytathatjuk? - kérdezte Niall.
- Igen - bólintott Eleanor, majd mindenki visszaült.
Teljesen lefagyva ültem, mert még mindig nem fogtam fel ami az előbb történt Harryvel, ami azért is durva, mert nem vettem észre, hogy egy kör lement, amiben Liam felelt. Nem tudom mi volt az, de valami nagyon vicces lehetett, mert a többiek szakadtak a röhögéstől.
- Lou, ideadnád? - mutattam a whiskys üveg felé.
- Ezt? - emelte fel az ominózus tárgyat Louis.
-Igen - bólintottam, majd elvettem az átnyújtott üveget beleittam. Talán ez kicsit segít elfelejteni Harryt és így jobban feloldódok, valamint visszatérek a csillagokból.
Ezek után Liam pörgetett, a választása pedig Harryre esett.
- Felelsz vagy mersz? - tette fel a szokásos kérdést.
- Merek.
- Itt van egy csomag rágó - vette ki a zsebéből Liam mosolyogva, és körbemutatta. - Mindenkinek adunk egyet, megrágjuk, majd neked az összeset be kell venned és fújnod egy rágólufit.
- Fúúj - húzta el a száját Eleanor.
- Megcsinálom - dörzsölte össze a tenyerét Harry.
Mi Eleanorral undorodva összenéztünk, de a fiúknak nagyon tetszett az ötlet. Én közben hálát adtam az égnek, hogy Harry a feladat előtt csókolt meg, és nem az után.
Elvettem Liamtől a mentolos rágót és bevettem a számba. Mind egyszerre kezdtük el rágni, majd amikor mindegyik elég puha lett odaadtuk Harrynek. Elég gusztustalan látvány volt a Harry tenyerében lévő sok, undorító, nyálas, szétcsócsált rágógumi. Én a helyében inkább vetkőztem volna, de Harry bevállalós volt és egyszerre bevette az összeset. Összerágta őket, majd amikor összepuhultak elkezdett rágólufit kreálni. Először nem sikerült, de másodszorra egy méretes lufi jött ki belőle, amit mi tapssal jutalmaztunk.
A játék haladt tovább, egyre durvább feladatokkal, egyre kevesebb ruhával. Louis csak egy alsógatyában volt, Eleanoron nadrág és melltartó volt, Zayn meztelen felsőtesttel, Niall pólóban és alsógatyában, Liam meztelenül, Harry pedig az összes meglévő ruhájával üldögélt tovább, mivel ő minden szart megcsinált. Rajtam póló volt és alsónemű. Valamiért úgy gondoltam, hogy inkább a farmeromtól szabadulok meg.
Louis pörgetett. Az üveg három-négy fordulatot tett meg, majd Zayn és Niall közé mutatott, ezért Louis újra pörgetett. Az üveg nyele egyenesen felém mutatott. 
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Louis, miközben én beleittam egy üveg... whiskybe? vodkába? borba? már nem is tudom...
- Merek - feleltem kihívásra felkészülve. Louis arcán kaján vigyor jelent meg, amiből sejtettem, hogy nem nagyon fog tetszeni nekem.
- Bemész Zaynnel egy szobába...
- Na már rosszul kezdődik - nevetett Liam.
- És te becsukod a szemed, és hagyod, hogy Zayn leszedje rólad a felsődet. Ha csukva marad a szemed akkor visszaveheted, viszont, ha kinyitod akkor Zayn teljesen levetkőztethet és úgy kell visszajönnöd
Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy a mellettem ülő Zaynnek egy perverz vigyor jelenik meg az arcán. Végiggondoltam a helyzetem. Ha bemegyek, becsukom a szemem, Zayn leszedi rólam a toppomat és úgy lát, mintha fürdőruhában lennék és azt is csak néhány pillanatra, így csak az ő mocskos nézését kell elviselnem, de ha nem megyek bele akkor leveszem a felsőmet és a többi srác pillantásait is állnom kell. 
- Elvállalom - sóhajtottam.
Zayn szemei csillogni kezdtek, amikor látta, hogy komolyan gondolom és elindultam... valamerre.
- Erre - ragadta meg a csuklómat és felvezetett az emeletre, gondolom a szobájába.
Igazából akkor döbbentem rá, hogy milyen nagy is ez a lakás, tuti eltévednék benne. Zayn egy hosszú folyosóra vezetett, majd megállt egy ajtó előtt és benyitott. Körbenéztem a szobájában, de semmi extrát nem láttam, egy tipikus fiúszoba. Az ágy nem volt bevetve, a szennyes egy kupacban a sarokban, néhány kósza poszter vagy fénykép a falon. A szobában egyetlen helyen volt rend, az pedig a CD-s polca. Akaratomon kívül is odasétáltam és végignéztem a lemezein. Egész jó a zenei stílusa.
- Kezdhetjük? - hallottam Zayn hangját a hátam mögül.
- Mi? - fordultam hátra, mert nem igazán figyeltem, mivel egy Pink Floyd borítóba merültem el.
- Nincs szükségem arra, hogy a többiek félreértsék, hogy miért vagyunk fent ilyen sokáig. 
- Örülnél te egy ilyen lánynak mint én - mosolyodtam el sejtelmesen, miközben a tokot visszaraktam a helyére.
- Ez kétségtelen. Csak nem most, és nem itt - válaszolt.
- Kár, hogy nekem nincs szükségem egy ilyen srácra, mint te - nevettem fel.
- Na csukd be a szemed - adta ki az utasítást és én így is tettem.
Zayn a csuklómnál óvatosan megfogta a karomat, majd a felemelte, egészen a fejem fölé. Óvatosan végigsimította a testem a tenyeremtől kezdve egészen a csípőmig, és ahogy egyre lejjebb haladt, egyre jobban rázott a hideg. A csípőmnél óvatosan megfogott és közelebb húzott magához, mire a szemeim majdnem kipattantak, de észhez tértem és behunyva hagytam őket. Zayn megragadta a felsőm alját és szép lassan feltűrte. A mellemnél megállt és ráhajtotta a felgyűrt anyagot, majd erősen belemarkolt.
- Te meg mi az istent csinálsz?! - löktem el magamtól és pislogás nélkül bámultam rá. És a legrosszabb az egészben, hogy a felsőmet letépte rólam a lökésemmel egy időben. Pedig szerettem azt a toppot...
- Nyertem - vigyorgott diadalittasan.
- Ez nem ér! 
- Az nem volt benne, hogy én mit ne csináljak. Annyi volt, hogy te ne nyisd ki a szemed - tárta szét a karját a felsőmmel a kezembe.
- Szemét - sziszegtem.
- Na le a többi ruhával is - vigyorgott.
- Ezt te sem gondoltad komolyan - rázta meg a fejem hitetlenül.
- Bár baromi szexi ez a virágmintás fehérnemű, de szívesebben látnálak nélküle - kacsintott.
- Nem, mivel letépted a felsőmet.
- Louis nem, mondta, hogy nem szabad.
- Akkor megkérdezem Louist -mondtam, majd lerobogtam a lépcsőn, ami nem volt túl jó ötlet, hiszen részegen a lépcső nem a barátom, így kis híján a közepéről gurultam volna le, ha Zayn nem kap el hátulról. Hiába mentett meg néhány sérüléstől, nem voltam olyan hangulatban, hogy megköszönjem.
- Louis! - kiáltotta el magát Zayn. - Ems nem tartja be a szabályokat! 
- Mégis milyen szabályokat? - fordultam felé elképedve, miközben beértünk a nappaliba. - Letépted rólam.
- Ez egyre izgibb - bólintott Niall, és belemarkolt a popcornba.
- Kajak letépted a felsőjét? - lepődött meg Harry.
- Ja - vigyorgott büszkén.
- Király vagy - nyújtotta pacsira a kezét Harry, Zayn pedig nevetve bele csapot.
- Na jó, mivel Zayn letépte ezért szerintem maradjál csak fehérneműben - gondolkodott Louis.
- Nem is tudnám felvenni, mert széttépte - vettem ki Zayn kezéből a megrongált felsőmet.
- Folytassuk a játékot - ajánlotta Liam.
Hosszan kifújtam a levegőt, majd visszaültem az eddigi helyemre. Legalább én pörgethettem.
- Csini fehérnemű - vigyorgott Harry.
- Nagyon vicces - vettem fel egy műmosolyt, majd pörgettem.


- Szóval nem feküdtünk le - dőltem hátra megnyugodva.
- Te ennek örülsz? - vonta fel a szemöldökét. Egy rövid ideig elgondolkodtam a válaszomon...
- Kinek kellesz te? - feleltem flegmán, mire Zayn elnevette magát.
A következő pillanatban valahonnan elkezdett csörögni a telefonom, amiből Amelia Lily Shut up! (and give me whatever you got) c. dala szólt.
Rövid keresgélés után Zayn megtalálta a nadrágomat, benne a csörgő telefonommal. Néhány pillanatig elmeredt a kijelzőn, majd egy gúnyos mosollyal odaadta, majd kiment a szobából. Ben hívott.
- Hol a fenében vagy? - szólt bele köszönés nélkül.
- Ö... hát az úgy volt, hogy - másnaposan, sajgó fejjel nem könnyű átverni a legjobb barátodat. Pláne azért, mert józanon se tudnád megtenni. Erre ráeszmélve sóhajtottam egyet, majd elhadartam. - Totál másnapos vagyok, mindjárt idehányok és fogalmam sincs, hogy hány óra van, azt se tudom, hogy milyen nap van.
- És kivel vagy? - tette fel a kérdést, amire nem igazán akartam számítani. - Gondolom nem egyedül...
- Ööö... - sütöttem le a szememet.
- Azzal a Harry gyerekkel, mi? - szinte láttam magam előtt, ahogy gyanakvón felvonja a szemöldökét.
- Igen - nyögtem ki.
- Otthon vagy? 
- Nem - azt hiszem ennél lejjebb nem süllyedhetek.
- Mond a címet és érted megyek - sóhajtott.
Megadtam a tegnap Harry által megadott címet, és már előre féltem, hogy mi lesz, ha Ben beállít.
- És lenne még valami... - húztam el a számat.
- Hallgatlak.
- Tudnál hozni nekem egy felsőt? - a szemem sarkából láttam, hogy Zayn abban a pillanatban tért vissza a szobába.
- Ramones vagy Green Day? 
- Green Day - feleltem mosolyogva. Ben elköszönt tőlem, majd kinyomta. Óvatosan Zaynre sandítottam, aki elkezdett takarítani.
- A többiek kómásan alszanak, viszonylag jól vannak - mondta közömbösen.
- Viszonylag? - lepődtem meg, miközben a nadrágomat kerestem.
- Niall a konyhaasztalon alszik, Louis pedig a fürdőkádban. Eleanorral - vázolta fel a helyzetet.
- Az kemény - bólintottam miközben felhúztam a farmerom.
Úgy gondoltam, hogy amíg Ben nem jelenik meg, addig segítek Zaynnek összeszedni a maradék szemetet.
- Hogy vagy? - kérdezte, beledobva egy üveget a fekete szemeteszsákba.
- Mindjárt szétmegy a fejem és közel vagyok hozzá, hogy kihányjak magamból mindent - feleltem. - De egyébként semmi gáz.
- Hozok gyógyszert, addig menj el hányni. - tápászkodott fel. - És ha rám hallgatsz a lenti fürdőt használod.
- Az emelten van El és Louis, ugye?
- Igen - bólintott.
Rövid keresgélés után megtaláltam a fürdőt, és pont jó pillanatban, mivel épphogy a WC fölé tudtam hajolni és máris kiürítettem magamból mindent. A WC-t lehúztam, majd a csaphoz hajoltam, hogy valamennyire elmossam az undorító ízt a számból. A tükörbe nézve, nem voltam megelégedve a lánnyal aki visszanézett rám. A hajam kócos volt, a szemem alatt pedig sötét karikák éktelenkedtek, és a kevés sminkem is elfolyt. Nem szokásom másnaposnak lenni, csak különleges alkalmakkal, nem vagyok az a tipikus partyarc.  Soha nem szégyelltem magam ennyire. Gyorsan lemostam az arcomat, remélve, hogy az javít a kinézetemen. Nos, az elfolyt smink eltűnt, de nem néztem ki jobban. Úgy meg pláne nem, mint egy szupermodell, akinek ma címpalafotózása van. A nappaliba visszaérve Zayn már ott várt egy pohár vízzel és egy Aszpirinnel.
- Köszönöm - fogadtam el, majd gyorsan bevettem a gyógyszert, remélve, hogy hamarosan elmúlik a fejfájás.
Aztán beállt a kínos csönd. A fő takarítani valókat már elpakoltuk, a többiek pedig ki vannak ütve. Kivettem a zsebemből a telefonom és megnéztem az időt. Fél tizenegy. Zayn észrevette a gondterhelt arcomat és érdeklődve rám emelte a tekintetét.
- Baj van?
- Egy kicsit elkéstem, és ilyen fejjel kell megjelennem egy fotózáson - mutattam magamra.
- Majd rád kennek nyolc kiló vakolatot, a szerkesztők meg majd photoshopolnak.
- Kösz szépen - bólintottam idegesen. - Mégis mit fognak gondolni, hogyha így megjelenek?
- Azt, hogy jól kiütötted magad előző este - vonta meg a vállát.
- Basszus, te könnyen beszélsz, csak bemész egy stúdióba és kornyikálsz, nem kell tökéletesen festened, fittnek lenned és mindenkire mosolyogni egész nap - tártam szét a karom idegesen.
- Látom kezd visszatérni az igazi Emily - bólintott.
- Nem is ismersz te barom - forgattam a szemeimet.
Zayn már szólásra nyitotta a száját, de a csengő megakadályozta. Biztos voltam benne, hogy Ben az, de  az mégis csak a fiúk háza, ezért fura lett volna, ha én nyitok ajtót. Zayn elindult és feltárta az ajtót Bennek.
- Hello - fürkészte furcsán Ben.
- Csá - intette hanyagul Zayn, majd beengedte a barátomat.
- Csini melltartó - jelent meg a tipikus mosoly a szája szélén.
- Fogd be! - nevettem el magam, majd elfogadtam a kezembe nyújtott Green Day pólót.
- Egyébként azt hittem, hogy Harry a göndör - fürkészte nem túl kedvesen Zaynt, aki leült a kanapéhoz, és a dohányzóasztalra felrakott lábakkal kezdte kapcsolgatni a TV-t.
- Ja, ő itt Zayn - mutattam be gyorsan. - Zayn, ő itt Ben.
Zayn, mintha szívességet tenne felénk fordította a fejét, majd végigmért mindkettőnket.
- Én téptem le Ems felsőjét - közölte kifejezéstelen arccal.
Ben elkerekedett szemekkel nézett rám, én pedig úgy gondoltam, hogy ideje lelépni. Sietősen elköszöntünk Zayntől, de őszintén szólva, nem tudom, hogy felfogta-e, hogy elmentünk. Mindegy, majdcsak rájön.
- Akkor most mindent elmesélsz nekem, amíg beérünk - mondta, amikor beültünk a kocsiba.
Nagyot sóhajtva, mindent elmondtam neki. Már amire emlékeztem...
A csókot is elmondtam. Gondoltam, hogy Ben nem fogja támogatni és azt hiszem kialakult egy véleménye Harryről.
- Vágod, hogy ma címlapfotózásod van?! - kapta fel a vizet.
- Igen - suttogtam.
- Gondolom ezt elmesélted Harrynek - folytatta.
- Igen.
- És ez a barom hagyta, hogy halál részegre idd magad, és hogy valami nyomorék letépje rólad a felsőd?
- Az csak egy feladat volt - próbáltam menteni a dolgot.
- Szerintem, ha igazán érdekelnéd Harryt, akkor nem hagyta volna, hogy egy másik srác felvigyen levetkőztetni.
- Részeg volt - védtem meg.
- Akkor meg pláne nem kellett volna hagynia - nézett mélyen a szemembe.
Olyan picire húztam magam amennyire csak tudtam. Baromira szégyelltem magam, és tudtam, hogy csak Bennek önthetem ki a lelkem. Amikor a cégnél leparkoltunk fogalmam se volt, hogy mit tegyek.
- Szerinted az segít, ha papírzacskót húzok a fejemre? - húztam el a számat a liftben.
- A címlapon elég hülyén néznél úgy ki - vallotta be.
- Akkor mit csináljunk, hogy ne terjedjenek el a pletykák?
- Van egy ötletem - húzta féloldalas mosolyra a száját, amiből tudtam, hogy tuti terve van.
A lift egy csilingeléssel jelezte, hogy megérkeztünk. Amint kiléptünk, Ben rögtön karon ragadott és elkezdett húzni maga után, szinte alig tudtam tartani a lépést, olyan gyorsan ment. Amikor lefékezett egy ajtó előtt, nagyon reméltem, hogy csak elfáradt a nagy loholásban.
- Miért hoztál ide? - néztem rá gyanúsan.
- Ő lesz a megmentőd - avatott be.
- Kizárt! - borultam ki teljesen.
- Figyelj - nézett mélyen a szemedbe. - Neked most egy modellre van szükséged, aki profin ért a sminkhez, és el fogja tüntetni a másnaposság jeleit.
- De miért segítene nekem? - ráncoltam a szemöldököm.
- Tartozik nekem, mert egyszer rajtakaptam a kávés fiúval - vigyorgott.
- Daviddel? - lepődtem meg.
- Nem tudom, én csak 'egy hosszú kávét kérnék'-nek hívom - vonta meg a vállát.
- És azóta ezzel vesztegeted? - kérdeztem.
- Nem, ez az első alkalom, hogy szükség van rá - felelte, mire elnevettem magam.
Ben bekopogott, majd néhány másodperc múlva Jessica nyitott ajtót. Barna tincseit felfogta egy kontyba, valamint egy fehér-pink köntös volt rajta, valamint semmi smink nem volt rajta, és bár fáj, de be kell látnom, hogy így is szép.
- Jó reggelt! - vett fel egy száz wattos mosolyt Ben.
- Mit akartok? - nézett végig rajtunk mogorván.
- Szeretném, ha emberi külsőt varázsolnál Emsnek - mutatott rám Ben, továbbra se megszakítva a műmosolygást.
- Emilynek sosem volt emberi külseje, miért most kéne kivételt tenni? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem, még mindig nincs humorod - ráztam meg a fejem sajnálkozva.
- Emlékszem amikor este benyitottam ebbe a csinos kis öltözőbe, és, hogy mit láttam azon a kanapén? - mutatott be, egy fekete bőrkanapéra.
- Azon semmit, mert azóta ki lett cserélve - mondta Jessica.
- Nem a kanapé a lényeg, hanem az, hogy tartozol nekem - tért a lényegre Ben. - Vagy segítesz Emsnek, vagy holnapra mindenki arról fog beszélni, hogy mit csinált Jessica és a pincérsrác.
- Nincs rá semmi bizonyítékod - vágta rá.
- Nem is kell - mosolygott. - A mai világban az embereknek csak téma kell, és máris napokig, hetekig, akár hónapokig arról beszélnek.
- Na jó segítek - adta be a derekát Jessica. - De ne számíts semmi különlegesre, nem tudok belőle bombázót varázsolni.
- Belőle nem kell azt varázsolni - kacsintott Ben, majd belökött az oroszlán barlangjába.
Jessica öltözője másabb volt, mint az enyém. Itt rend uralkodott, mindenhol fények és a fal egy részén mindenhol masnik (??) voltak. Nagyon szépen ki volt dekorálva, igyekezett minél otthonosabbá tenni.
- Na jó ülj le ide - nyomott le egy székbe, ami a toalettszekrény előtt volt.
- Most megkínzol, vagy mi? - értetlenkedtem.
- Megpróbálom, hogy úgy nézzél ki, mint aki idevaló, és ne úgy, mint egy homlesz, szóval jobb ha csendben maradsz.
- Igen anyu - feleltem megszeppenve.
- Nagyon vicces - morogta az orra alatt, majd az alapozóért nyúlt. - Gondolom Ben neked is elmesélte, hogy mi volt Daviddel.
- Csak nekem mesélt róla, és én is csak most hallottam róla - feleltem lehunyt szemmel, miközben Jessica felvitte a bőrömre az alapozót.
- Ugye te se fogod elmondani senkinek? - bár az arcát nem láttam, de a hangjában érzetem egy kis félelmet.
- Nem fogom - sóhajtottam.
- Ajánlom is - mondta fenyegetően.
Erre inkább nem reagáltam, így maradék időt csendben töltöttük el. Hagytam, hogy Jessica mindenféle kencéket kenjen az arcomra, és rájöttem, hogy profi sminkesnek is elmehetne, ha nem lenne modell. Körülbelül 10 perc alatt végzet velem, de azt is olyan Jessicásan tudatta velem:
- Na, ennyit tudtam belőled kihozni - közölte. - Remélem azért meg vagy elégedve.
A tükörben hirtelen nem hittem el, hogy én vagyok. Az szemem alól a karikák eltűntek, az arcszínem már egyáltalán nem volt sápadt, és Jessica nagyon ügyesen emelte ki a szemeimet tussal. Azt hiszem majd én is kipróbálom.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam Jessicára, majd kivonultam az öltözőjéből.
A saját öltözőmbe érve egy kicsit lepihentem, rendbe tettem a hajam, majd rájöttem, hogy mivel semmi dolgom ott, ezért elkezdtem unatkozni. Ma csak délután lesz fotózásom, de addig is szükségem volt rá, hogy emberi külsőm legyen addig, amíg a cég épületében mászkálok.
Mivel jobb dolgom nem akadt elmentem a kávézóba, majd egy gyümölcsturmix kíséretében nyomkodtam a telefonomat. A Twitter teljesen üres volt, semmi értelmes nem történt, Facebookon pedig ilyenkor nem nagyon vannak fent az emberek. Csak üresen bámultam ki a fejemből, és a nyüzsgő embereket figyeltem, akik mindenfelé rohangáltak az ügynökségben. Szerettem néha kikapcsolni és nem gondolni semmire, bár ebben a rohanó világban ez nem könnyű. Fogalmam se volt, hogy mit kezdjek ezzel a Harry-dologgal. Nincs időm egy kapcsolatra. És még alig ismerem, de hagytam, hogy megcsókoljon. Sose voltam ilyen, eddig csak 2 komoly kapcsolatom volt. Nem tűnik soknak, de sokáig tartott mindkettő. Nem tudom, hogy hogyan állíthatnám le, vagy lassíthatnám az események forgását. Egész nap ezerrel pörgök és próbálok mindenkinek megfelelni, ami fárasztó. Nagyon fárasztó. De jelenleg ez az egyetlen módja, hogy pénzt szerezzek, hogy apát megmentsem. Sokan reménytelen harcnak tartják, de mi a nővéremmel csak azért is küzdünk. A legtöbben felesleges harcnak tartják, de vannak akik kiállnak mellettünk. Dylan. Ben. Az orvosok. És ennyi, kifújt. Mert nincsenek más nagyon közeli barátaink. De tudjuk, nem tudunk mást tenni, apa se adott fel sosem minket, ezért mi sem fogjuk. Tudjuk, hogy szüksége van ránk.
- Szia - zökkentett ki a gondolataimból Eleanor.
- Szia - jelent meg egy őszinte mosoly az arcomon, bár Eleanor nem volt ilyen felszabadult. - Kérsz valamit inni?
- Most nem köszi, viszont leülnék - mondta.
- Parancsolj - El kihúzta a székét, majd a táskáját az ölébe helyezve foglalt helyet. Valószínűleg rögtön ide jött, mivel még le se pakolt, se semmi.
- Ne haragudj, hogy így letámadlak, de beszélni szeretnék veled - kezdte.
- Nem támadtál le, nyugodtan mond csak - mosolyogtam, majd beleittam a turmixomba.
- Annyira nem értelek, Emily - rázta meg a fejét. - Miért nyomulsz Harryre amikor van barátod? - kérdezte, mire kiköptem a turmixot, szerencsére az asztalra, így nem lett senki az áldozatom.
- Tessék?! - kerekedtek el a szemeim, majd egy szalvétához nyúltam, hogy letöröljem a rózsaszínes-lilás pacát.
- Láttam, hogy tegnap smároltál Harryvel - hajolt kicsit közelebb hozzám, és óvatosan suttogta a szavakat, nehogy valaki meghallja. Szóval ő látott minket.
- Igen, ez így volt - bólintottam nagyot nyelve. - De nekem nincs pasim.
- Nincs? - Eleanor szemöldökei egészen a hajáig szöktek.
- Úristen, dehogy is - nevettem fel. - Miért, mit hittél, kivel járok?
- Hát... én azt hittem, hogy te és... Ben... érted.... - habogott.
- Jujj, dehogy is - ellenkeztem azonnal. - Bennel csak barátok vagyunk. Ő a legjobb barátom, de semmi sincs köztünk.
- Pedig nekem úgy tűnt - mondta. - Ahogyan egymásra mosolyogtok. Ahogy összenézegettek. Tisztára olyan volt, mintha együtt lennétek.
- Nem vagyunk - állítottam sokadszorra.
- Basszus, de hülye vagyok - fogta a fejét.
- Dehogy vagy hülye - simítottam meg a karját. - Előfordul az ilyen. Hidd el, nem te vagy az első aki ezt hiszi.
- Tényleg? - emelte fel a tekintetét.
- Tényleg - nyugtattam meg.
- Mindegy, azért ne haragudj - sóhajtott. - Akkor viszont mi van veled és Harryvel?
- Őszintén? Nem tudom - ráztam meg a fejem. - Félek, hogy csak ez az egész csak egy egy éjszakás kaland lenne. Nekem meg arra nincs szükségem.
- Nem fogok hazudni, Harry nem egy angyal - mondta.
- Gondoltam... - motyogtam a szívószállal játszva.
- De mindenki megérdemel egy esélyt.
Felnéztem Eleanorra és elgondolkodtam. Vajon igaza van, és Harry kivételt tesz? De miért tenne? És miért pont velem? Egy biztos. Addig nem lépek, amíg nem bizonyosodok meg róla, hogy komolyan gondolja ezt az egészet.