Seven

Sziasztook! :)) Huhh, kicsit régen érkezett rész, remélem nem haragszotok, de kicsit mozgalmas heteim voltak mostanában. Remélem meg lesztek elégedve a résszel, egy kicsit pörgős, sok helyszínnel, de azért szerintem érthető. Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, a feliratkozókat és természetesen a díjakat, amiket amint tudok kiteszek, csak előbb a részt akartam befejezni. Na nem is pofázok tovább, jó olvasást! :D
xoxo, Kikiih <3

Lebuktál!

A sporttáskámmal a vállamon léptem ki a ház kapuján, amikor hirtelen belebotlottam Benbe. Kérdőn pislogtam rá, úgy tudtam, hogy ő még ilyenkor bent van.
- Nincsen fotózásod? - érdeklődtem.
- Lemondtam - legyintett. - Indulhatunk?
- Hova? - emelkedtek szemöldökeim a magasba.
- Edzeni - vont vállat, mintha ez teljesen természetes lenne.
- De te nem is jársz edzeni - tártam szét a karom.
- De a cég minden dolgozónak vett bérletet, és úgy gondoltam, hogy ideje életmódot váltanom - magyarázta. Na persze. Igaz, hogy Ben elég dögös, és jó teste van, de ha edz is az nála otthon megy. Utálja az ilyen helyeket. Na meg Ben az a fajta aki gyors kaján és kólán él, nem hiszem, hogy egy sznob edzőterembe menne. Nem az a fajta és kész.
- Van ennek valami köze ahhoz, hogy Harry is ott lesz? - pontosan tudtam, hogy mire megy ki a játék.
- Na ne - tettet meglepettséget. - Harry is oda jár? Nem hiszem el.
- A színészet nem a te műfajod - ráztam meg a fejem, majd a kocsimhoz sétáltam.
- Hagyjad, elviszlek - mondta Ben. Mivel nem vagyok bunkó, nem utasíthattam el. Tehetetlenül sóhajtva pottyantam be az anyósülésre. Az út viszonylag csendben telt, Ben az útra koncentrált, én pedig azon agyaltam, hogy Harry minél messzebb kerüljön Bentől.
Ben leparkolt, majd a liftben felmentünk. Én már régóta ide járok, ezért engem megismernek, de Bennek be kellett jelentkeznie a recepción, nekem pedig meg kellett várnom. Egy kényelmes fotelben olvasgattam egy magazint, amit a fotel melletti kis asztalon találtam. Az asztal másik oldalán lévő fotel üres volt.
Éppen egy cikket olvastam arról, hogy milyen hasznos is a biciklizés, amikor valaki megállt előttem.
- Szia - mosolygott rám szélesen Harry.
- Hello - vettem fel egy zavart mosolyt. Sokat nem láttam Harrytől, ezért kicsit oldalra néztem. Ben még mindig a recepciónál szenvedett.
- Beszélhetnénk? - kérdezte.
- Miért, most mit csinálunk?
- Igaz - nevetett zavartan, majd helyet foglalt a másik fotelben. - Eltűntél reggel.
- Igen, mivel dolgoznom kellet - feleltem furcsán. Ha most kioktat amiért leléptem, én hülyét kapok.
- Igen tudom - mondta. - Tökre elfelejtettem először. Aztán az is beugrott, hogy fotózásod lesz.
- Előfordulhat, hiszen modell vagyok - ráncoltam a homlokom.
- Igen, ezt is tudom - mosolygott. - Figyelj, mi lenne ha ejtenénk az edzést és megbeszélnénk a tegnapi... dolgokat?
Tudtam, hogy mire céloz. A csókról akart beszélni, és azokról amiket mondott. De ezt nem tehetem meg. Nem hagyhatom ki az edzést, pláne akkor amikor Ben is itt van.
- Azt hiszem ez ma nem fog menni - húztam a számat és félve Benre sandítottam. Lassan végeznie kellett.
- Kérlek Ems - szemében láttam, hogy tényleg nagyon össze van zavarodva, és tényleg beszélni akar.
- Talán edzés után - ez volt az egyetlen ötletem, amit remélhetőleg elfogad. - De ha akkor nem, akkor holnap.
Harry már szólásra nyitotta a száját, amikor Ben megjelent előttünk.
- Kész vagyok - jelentette be. - Mehetünk?
- Öö... azt hiszem... - igazítottam meg a copfom.
- Ez meg ki? - kérdezte Harry, egy igazi úriember módjára.
- Ben Heart - nyújtott kezet Ben.
- Azt hiszem te úgy is tudod, hogy ki vagyok - rázta meg a kezét Harry.
- Sajnos - felelte Ben. Aucs.
Nos, mint kiderült Harry és Ben nem éreznek egymás iránt túl sok szimpátiát. És így indultunk el az öltözők felé. Jobbomon Ben, aki az iPhoneját nyomkodta, mintha semmi sem történt volna, a balomon pedig Harry bámult rám 'ki ez a seggarc?' nézéssel. Az élet szép.
Szinte megkönnyebbülést éreztem amikor beléptem a női öltöző ajtaján. Ez a csodálatos érzés körülbelül három és fél másodpercig tartott, mivel utána észrevettem Jessicát és a bandáját.
- Sziasztok - köszöntem erőltetett mosollyal.
- Hello - morogták vissza a lányok, de különösebben nem foglalkoztak velem.
Ledobtam a táskám, elővettem a mobilom és a fülhallgatóm, majd elindultam kifelé. A tömeget pásztázva kiszúrtam, hogy Harry a súlyzóknál van, Ben pedig a terem másik végében. Nos, eddig még jó. A futógépekhez mentem és egy Green Day albumra kezdtem futni. Igyekeztem csak a légzésre koncentrálni, és nem arra, hogy az egész épületben vibrál a levegő.
Elmentem a pihenőmre, és a büfében ücsörögtem, amikor Harry levetődött a velem szemben lévő székbe.
- Tudod - vett egy nagy levegőt. - Nagyot csalódtam benned. Mégiscsak Zaynnek volt igaza.
- Mi van? - akadtam ki. - Már megint mit csináltam?
- Elhiteted velem, hogy lehet köztünk valami, aztán kiderül, hogy van barátod. Gratulálok, Emily - mondta, olyan megvetéssel a hangjában, hogy majdnem elsírtam magam. Ha igaz lett volna.
- De nekem nincs barátom - ráztam meg a fejem, egy hitetlen mosoly kíséretében. Utálom ezt az érzést, szememben gyűltek a könnyek, de az arcomon egy szánalmas mosoly volt.
- Ems, ennyire hülye nem vagyok - röhögte el magát. - Ez a Heart gyerek az.
- Ben? - kerekedtek el a szemeim. - Most komolyan, miért hiszi mindenki, hogy járunk? Nem lehet ma már egy nőnek fiúbarátja? Miért baj az, hogy nem kérek az ilyenekből? - mutattam Jessicáékra. - Miért hiszi mindenki azt, hogy együtt vagyunk?
- Várj, szóval nem vagytok? - Harry körülbelül ennyit reagált le a kirohanásomból.
- Nem - tártam szét a kezem.
- Ahh, de jó - nyugodott le.
Elkerekedett szemekkel bámultam rá. Nem is érdekelte, hogy teljesen ki vagyok bukva, mert előítéletes volt. Hogy Zaynnek adott igazat, aki egy ribancnak tart, úgy, hogy nem is ismer. Ő is egy ribancnak hitt, mert azt hitte, hogy kikezdtem vele, miközben barátom van. Pedig nincs is. És ő erre csak annyit mond, hogy 'de jó'. Na jó, én ebből nem kérek.
Mérgesen felálltam, majd elviharzottam a büféből. Vissza se néztem, csak Harry kiabált utánam, és nem értette, hogy mi bajom van.
- Mi történt? - jelent meg előttem Ben.
- Hazamentem - közöltem kifejezéstelen arccal.
Nem tudom, hogy ez után mi történt Harry és Ben között. Nem is érdekel. Csak felkaptam a sporttáskámat és kifelé menet hívtam egy taxit, ami ki is tett a lakásunk előtt. Borravalóval együtt kifizettem, majd a lépcsőn felrobogtam, mert nem volt türelmem megvárni a liftet. A sporttáskámat levágtam a szobám sarkába, majd idegesen az ágyamra dobtam magam és ott hisztiztem. Ez körülbelül 5 percig tartott aztán rájöttem, hogy mi a legjobb dolog a stressz ellen. Futás. Nem, természetesen nem mentem vissza a konditerembe, hanem elindultam futni, mindenfele. Végül arra jutottam, hogy a St. James park lesz a legideálisabb hely. Szép a környezet, turisták vannak de csak mértékkel, szóval nyugodtan futhatok.
Szerettem úgy futni, hogy alattam talaj van és nem egy gép. A friss levegőn minden más. Valahogy a futás megnyugtat, ahogy szaladok, a saját tempómban, a saját zenéimmel, a saját világomban. Ilyenkor szabadnak érzem magam. Nincsenek kötelékek, nincsenek szabályok és nincsen senki más csakis én. Nem kell figyelnem, hogy ki mit gondol rólam, hogy hogy nézek ki, mert ilyenkor egyedül vagyok, lehagyva mindenkit, velük együtt az összes bajomat is. Futás közben elfelejtettem Harryt, Bent, a fotózást és minden más bajomat. Csak én, Beyoncé (mármint a dalai), és senki más.
Összesen másfél órát futottam, beleértve a hazautat is. Nagyon jól esett, szükségem volt rá, hogy kitisztítsam már a fejemet. A lift gombjának megnyomása után vártam, hogy leérkezzen, én pedig végre feljuthassak és vegyek egy hideg zuhanyt. A lift könnyedén feldobott az harmadik emeletre, ahol az 54-es számú ajtó jelezte a lakásunkat. Amikor beléptem a konyhából furcsa illatok szállingóztak, és ezekből az illatokból tudtam, hogy ez nem Dylan lesz.
- Ashley, vigyázz, még felgyújtod a házat! - kiabáltam, majd kétségbeesetten léptem be a konyhába. - Hozzam a poroltót?
- Még nem kell - mosolyodott el óvatosan a nővérem, aki a fazék felett levest(?) főzött.
- Miért főzöl levest ilyen melegben? - kérdeztem furcsán.
- Mert ez volt a legkönnyebb - felelte.
- Zacskós mi? - vontam fel a szemöldökömet gyanakvóan, én a testem előtt összefontam a karom.
- Igen - vallotta be sóhajtva.
- És ha Dylan megtudja, hogy még egy zacskós levest is elrontottál?
- Az volt a cél, hogy ne tudja meg - nézegette furcsán a levest, ami inkább egy akváriumra hasonlított. Sok víz és néhány kósza tészta úszkált benne. Mégis mennyi vizet tett bele?!
- Szerintem azt fogja hinni, hogy ez rendes leves, mert egy zacskós levest állítólag nem lehet elrontani - közöltem vele.
- Ebben igazad van, Miss elrontottam a mikrót kisasszony.
- Jólvanna, nem tudtam, hogy az egy olyan bögre volt amit nem lehet betenni - tettem fel védekezően a kezem.
- Szerintem dobjuk ki, és várjuk meg Dylant - adta fel a harcot.
- Egyetértek - bólintottam, és amíg a nővérem megszabadult a halálraítélt levesétől én elment letusolni.
Tusolás közben az edzőteremben történtekre gondoltam. Harry gondolatmenetét egyáltalán nem is értem. Hogyan gondolta, hogy van barátom és kikezdenék vele? Miért gondolja, hogy egy ribanc vagyok? Aztán Ben a másik. Nagylány vagyok, megtudom védeni magam. Nem tudom, hogy miért kellett velem jönnie az edzőterembe és megjátszani a nagy és szerető bátyust. Csak egy évvel idősebb nálam, de ez részletkérdés, mivel ő mindenbe beleszól. Igazán leállhatna már ezzel a szokásával, mert nem értem, hogy miért érzi azt, hogy vigyáznia kell rám. Azelőtt is megvoltam, hogy ismertem volna, nem kell testőr.
A zuhanyzóból kilépve megtörölköztem, majd a törölközőt körbetekertem a testem körül és beléptem a szobámba. Előhalásztam egy itthoni ruhát, ami egy laza melegítősort és egy top, majd mentem segíteni Ashnek eltávolítani a leves maradványait.

Reggel fáradtan keltem a telefonom ébresztőjére. Mint egy zombi úgy vonultam ki a fürdőbe, és a tükörképem is fáradtan nézett vissza rám. Hideg vízzel és szappannal megmostam az arcomat, majd kimentem a konyhába, reggeli után kutatva.
- Jó reggelt, Füles - mosolygott rám Dylan. Most az egyszer eltekintettem a becenevemről, hiszen minden reggel így hív, az elnyúlt, hosszú pólóm miatt, amin Füles díszeleg a Micimackóról. Ezt a pólót használtam legszívesebben pizsamának, már évek óta. Nem a legtrendibb, de kényelmes.
- Gofri! - csillantak fel a szemeim a bekapcsolt gofrisütő láttán.
- Vaníliás vagy csokis? - kérdezte nevetve.
- Mindegyikből egyet - vigyorogtam vissza, majd észrevettem, hogy valami hiányzik. - Ashley?
- Végre alszik - felelte Dylan. - A kicsi egész este rugdalózott és elfogyott a savanyú uborka.
- Uhh - húztam el a számat. - Még a végén bokszoló lesz belőle.
- Minden terhes nő ezt gondolja.
- Sok terhes nővel volt dolgod mi? - húzogattam a szemöldökömet.
- Ashleynek ne áruld el - tette a mutatóujját a szája elé, mire elnevettem magam.
Dylannel mindig is jól kijöttem, és tudom, hogy ő is bír engem. Rendes srác, és mindennél jobban szereti a nővéremet. Mindezek mellett jó humora van, istenien főz és nagyon jó ember. A nővéremmel pedig tökéletesen összeillenek. Van amikor úgy érzem, hogy náluk nincs is szebb pár, de néha meg nem értem, hogy hogyan kerültek össze. Azt hiszem pont ettől ilyen jó a párosuk. Az biztos, hogy sosem unatkozok a társaságukban.
Miután megreggeliztünk ideje volt készülődnöm. Gyorsan átöltöztem, majd fogat mostam, megcsináltam a hajam és a sminkem. Nem vittem túlzásba, a szokásos szempillaspirál, szájfény és most tust is tettem fel, ahogy múltkor Jessica csinálta.
Elköszöntem Dylantől, majd az előszobában csekkoltam magam a tükörben, miközben felkaptam a táskámat és elindultam. Viszonylag gyorsan beértem, így ma megúsztam a késést. Szokás szerint először az öltözőmbe mentem, ahol annyi időm volt, hogy ledobjam a táskámat, mert máris mennem kellet Phillhez.
Gyorsan lépkedtem a folyosón, az embereket kerülgetve, amikor valaki megragadta a karomat.
- Ems, várj - szólt Ben. Mintha csak szívességet tennék úgy fordultam felé. Kicsit berágtam rá... Kicsit...
- Igen?
- Phillhez mész ugye? - kérdezte.
- Pontosan tudod, hogy hozzá megyek - sóhajtottam.
- Jó, akkor menjünk együtt - mondta majd megindult, és vele együtt én is.
Keresztbe font karral figyeltem ahogy Ben a laptoptáskájában turkál, majd kiveszi belőle a táblagépét. Egy darabig húzogatja rajta az ujjait, majd a kezembe nyomja.
- A tegnapi képeid - magyarázta. - Válaszd ki, hogy neked melyik tetszik a legjobban, és akkor azt majd dicsérem.
Ezért is volt Ben az egyik legjobb fotós a cégnél. Mindig kikérte a modellek véleményét, hogy nekik mi a véleményük egy adott, róluk készült képről. Nem szerette, ha az embereknek nem tetszik a munkája, így inkább biztosra ment.

A képeket nézegetve kicsit elkeseredtem. Voltam már jobb formában is. Végül egy olyan képre esett a választásom, amiről azt hittem, hogy pocsék lesz. Igazából egy pillanatkép, mert a fejem a virágok nem akartam megmaradni és folyton csúszkáltak, ezen a képen is éppen lefelé indultak, de ahhoz képest nagyon jól sikerült.
- Legyen ez - adtam vissza Bennek a tabletet.
- Ez a kedvencem - mosolyodott el Ben, mire egy kicsit megenyhült a szívem.
Halványan bólintottam, de nem terveztem többet megszólalni. Pechemre Ben igen.
- Nem vetted fel a telefont - közölte.
- Tudom.
- Miért? - pislogott.
- Csak... - torpantam meg egy pillanatra. - Egész nap zúg a fejem. Már két éve nem bírok elaludni apám gondolata miatt, tegnap plusz feszültséget okozott az, hogy az edzőteremben szemmel láthatóan vibrált a levegő miattad és Harry miatt, mert valamiért három mondatváltás után megutáltátok egymást. Közben otthon van a terhes nővérem, aki folyamatosan aggódik a szülés és az esküvő miatt, néhány napon belül pedig álmaim fotózásán veszek részt, Jessicával - daráltam le. - Kicsit sok dolog gyűlt össze.
Ben nem szólt semmit, csak némán megölelt. Először nem öleltem vissza, megmakacsoltam magam, hogy nem fogok ellágyulni. De Ben csak nem akart elengedni, még a hajamat is simogatta. Tudtam, hogy sajnálja, de sose volt jó a bocsánatkérésben. De túl jól ismerem, és tudom, hogy ez valami ilyesmi akart lenni, ezért átkaroltam a vállát és a nyakába fúrtam a fejem. Így álltunk néhány pillanatig, és én nem bírtam ki, muszáj volt megszagolnom a nyakát. Oké, hülyeség, de ugye minden pasi oda fújja a parfümöt és én kíváncsi voltam, hogy ő milyet használ. Persze, nem mintha alapból nem lehetne érezni, de késztetést éreztem rá, na.
- Ez mi volt? - nevette el magát Ben és picit eltolt magától.
- Mi mi volt? - kérdeztem vissza ártatlanul.
- Éreztem a leheleted a nyakamon - vigyorgott pimaszul.
- Az orron kifújt levegő nem is lehelet - védtem magam.
- Lebuktál!
- Feladom - sóhajtottam, majd kibontakoztam az ölelésből.
Elindultam, Ben pedig röhögve jött utánam. Igazából nem bánom, mert kimondottam finom illata van. De psszt.
Phill irodája előtt megálltunk és Ben kopogott. Néhány másodpercet vártunk, majd Phil titkárnője ajtót nyitott és bevezetett minket. Az iroda két helységből állt, egy kisebből és egy nagyobból, amit egy ajtó választott el. A kisebbig Phill titkárnőjének a birodalma volt, a másik pedig értelemszerűen az ügynökömé. Phill szokásosan az íróasztala mögött ült, elárasztva egy halom papírral. Az iroda egyébként szépen be volt rendezve. Középen egy hatalmas tölgyfaíróasztal, mögötte egy hatalmas ablak, ami London belvárosára enged betekintést, valami gyönyörű volt. Jobb oldalt az íróasztallal egy anyagból készült könyvespolc helyezkedett el, amin alig volt könyv, hanem inkább papírokkal volt elfoglalva, és egy árva kis cserepes virággal, amit Phill titkárnője szokott öntözni. Bal oldalt egy szekrénysor volt található, benne szintén rengeteg papírral. Ha jobban belegondolok Phill irodájában lévő papírok száma egy egész erdőt kitenne.
- Jó reggelt! - nézett fel mosolyogva Phill, majd rögtön felpattant a székéből és kezet fogott Bennel, engem pedig két puszival üdvözölt.
- Szia Phill - mosolyogtam rá.
- Üljetek le - mutatott Phill az íróasztallal szemben elhelyezett két fotelre. Helyet foglaltunk a barna bőrrel borított ülőbútoron, majd kíváncsian fürkésztük Phillt. - Kezdjük veled. - bökött Benre.
Ben az ölébe húzta a laptoptáskáját, majd egy pendriveot adott Phill kezébe. Phill felnyitotta a laptopját, majd amíg várta, hogy felálljon a gép a kezembe nyomott egy rakás papírt.
- Ezeket olvasd át, aztán megbeszéljük, hogy mit hol kell aláríni - utasított. Egy bólintással jeleztem, hogy vettem az adást, majd elkezdtem a papírokat böngészni.
Tulajdonképpen mindegyiken ugyan az van, de a biztonság kedvéért mindig átnézem. A legérdekesebbnek azt találtam, ami a szerződést illette Eric Matisszel. Miután elolvastam átnéztem Ben és Phill válla felett ki az ablakon, akik Phill laptopja felet görnyedtek és mindenféle modellek képei között vacilláltak. A hatalmas üvegen keresztül figyeltem London rohanását. Furcsa, hogy még ilyenkor is tele van emberekkel a város, leginkább turistákkal. Igazából mindig jó érzés kerített hatalmába, amikor láttam, hogy London egy-egy nevezetességénél fotózgatnak az emberek, a világ minden pontjáról. Mindig is büszke voltam rá, hogy Londoni vagyok, és mindig is szerettem ezt a várost. De őszintén bevallom nekem nem London a kedvencem, hanem Párizs. Kicsit furcsa lehet hallani egy modell szájából, de még életemben nem jártam Párizsban. Elvileg Phill elárulta, hogy a tavaszi kollekcióval ki szeretne küldeni egy divatbemutatóra, de nem akarom elbízni magam. Pedig minden álmom az a város. Az Eiffel-torony, a Louvre, a Notre Dam és úgy egészében, Párizs. A városnak van egy különleges hangulata, amit szerintem az ember csak akkor érezhet igazán, ha ott jár.
- Végeztél, Emily? - szakította félbe az álmodozásomat Phill.
- Igen, átolvastam mindent - eresztettem magamra egy mosolyt.
- Rendben - bólintott. - Akkor Ben, te mehetsz, majd később beszélünk.
- Okés, hello - dobta át a vállán a táskáját, majd kifelé menet óvatosan megsimította a vállamat, én pedig rámosolyogtam.
Az íróasztalra helyeztem a papírokat, majd mindenhova odafirkantottam a nevemet, ahova Phill mondta. Miután végeztünk a csuklómat forgatva figyeltem Phillre.
- Akkor csütörtökön Eric Matisnél van fotózásod, 14:30-kor - böngészte a naptárját Phill. - Jessicával.
- Igen.
- Arra el kell kísérnem titeket - bólogatott.
- Akkor hol találkozunk előtte? - érdeklődtem.
- Harmadik emeleti kávézó - mondta. - Ha találkozol Jessel említsd neki, de még úgyis beszélek vele.
- Feltétlen - morogtam.
- Viszont van valami, amiről mindenképp beszélnünk kell - tette félre a Moleskine naptárat.
- Hallgatlak - dőltem hátra.
- Mostanában a sajtó felkapott a témára, hogy te és Harry Styles találkozgattok. Mennyire igaz ez?
- Nos... - túrtam bele a hajamba. - Tényleg találkoztunk párszor, de egy kávézás és néhány konditermi randi közel sincsen a járáshoz.
- Lehet köztetek több is? - vette le a vastag keretes szemüvegét, és egy kendővel elkezdte törölgetni.
- Nem tudom - sóhajtottam. - Most éppen nem tudom, hogy állunk. De miért fontos ez?
- A média miatt - felelte. - Ha ez tényleg így megy az újságok és magazinok hamarosan felkeresnek, és tudnom kéne az igazat, hogy mit kéne mondanom, valamint, hogy mennyire akarjátok titokban tartani.
- Egyenlőre nincs mit titokban tartani - vágtam rá, és már kezdtem unni. - Van még valami?
- Nem, ennyi volt, mehetsz - intett az ajtó felé.
Elköszöntünk egymástól, majd kivonultam az irodából. A hosszú folyosón kiérve újra a pezsgés fogadott, és az emberek között forgolódva úgy döntöttem, hogy iszony egy jegeskávét.
A bárpulthoz leülve vártam, hogy David kiszolgáljon egy vendéget, aztán odajöjjön hozzám és felvegye a rendelésem. David most is úgy nézett ki ahogy szokott. A szokásos munkaruháját viselte, ami egy öltönynadrágból és egy mellényből állt, valamint tökéletesre vasalt fehér ing. Haja kicsit kócosan felzselézve, arcán észveszejtő mosoly.
- Szép jó reggelt! - köszöntött és egy percre se vette le a szemét rólam, amíg megkerülte a pultot és végre megállt velem szemben. - Mit hozhatok?
- Egy jegeskávét szeretnék - mosolyogtam vissza.
- Máris intézkedem - mondta, azzal megpördült a tengelye körül és bement a konyhához, és út közben leadta az egyik lánynak a rendelésem, aki az italokkal foglalkozik.
Hirtelen valaki leült a mellettem lévő székre, én pedig oldalra sandítottam, hogy megnézzem ki az. Sajnos az a valaki nem abból a fajtából volt, akivel szívesen csevegnék, de ő annál inkább, ezért szélesen mosolygott.
- Mizu?
- Jó reggelt neked is - forgattam a szemeimet, majd megköszöntem az egyik pincérlánynak a jegeskávém.
- Rég beszéltünk - mondta Josh. - Írtam egy csomót Facebookon, de egyikre sem reagáltál.
- Mostanában nem igazán voltam Facebookon - vontam meg a vállam, majd belekóstoltam a kávémba.
- Aha - bólintott Josh. - Hallottam, hogy közös fotózásod lesz Jessicával.
- Igen.
- Biztos nagyon dögös lesz - vigyorgott. - Mindketten jó csajok vagytok külön-külön is, de együtt...Hűű... - fantáziáld.
- Azért el ne élvezz - néztem rá furcsán.
- Valamikor jó lenne melón kívül is találkozni - ejtette az előző témát.
- Josh - sóhajtottam. - Ezt már eljátszottuk vagy százszor. Te mindig találkozni akarsz, én pedig mindig mondom, hogy nem. Ezen már nincs mit megbeszélni, szerintem ennyit igazán felfoghatnál.
- Pontosan tudod, hogy addig nem állok le amíg meg nem kaplak - suttogta közelebb hajolva hozzám.
- Akkor egy életen át hajthatsz - vontam fel a fél szemöldököm.
- Majd meglátjuk Emily, meglátjuk - sziszegte és egyik kezét óvatosan a combomra csúsztatta, amitől bennem felment a pumpa.
- Mit hozhatok? - állt meg mellettünk hirtelen David.
- Kopj már le - röhögte el magát Josh, és végre eltávolodott tőlem.
- Ha nem kérsz semmit akkor kérlek távozz a kávézóból, foglalod a többiek elől a helyet - mondta David, Josh pedig röhögve megrázta a fejét. Felállt, majd mélyen David szemébe nézett.
- Még nem végeztünk, csicska - olyan indulat volt a hangjában, hogy az egész kávézó hallotta és feszülten figyelte a jelenetet. Végül nem történt semmi, Josh távozott a kávézóból.
- Köszi - néztem fel Davidre.
- Jól vagy? - ült le mellém a székre, ahol eddig Josh ült.
- Persze - erőltettem fel egy üres mosolyt.
- Ez a gyerek egy perverz állat. Le kéne koptatnod.
- Feltűnt - mondtam a szívószállal játszva. - De fogalmam sincs, hogy hogyan.
- Ha bármi gáz van, csak szól. Rendben? - felnéztem David gyönyörű szemeibe, és láttam bennük, hogy tényleg aggódik értem.
- Ígérem - mosolyodtam el, most már őszintén.
David visszament dolgozni, én pedig csendben befejeztem a jegeskávémat.
A nap utána a szokásosan telt. Rohantam Bethez és Lanahoz, majd a stylistomhoz, Tomhoz, onnan egy fotózásra. Pihentem tíz percet, majd mehettem újra végig ezeken az embereken. Ebédszünetben beugrottam Dylan-hez, ahol találkoztam a nővéremmel és közösen mentünk a kórházba apához.
- És milyen napod volt? - kérdeztem az anyósülésen ülő nővéremtől.
- Kiolvastam egy terhességről szóló könyvet - vonta meg a vállát.
- Félsz?
- Nem, inkább csak izgulok - felelte. - Már a kezemben akarom tartani a picikémet - simította meg óvatosan a pocakját.
- Ne aggódj, hamarabb itt lesz, mint gondolnád - mosolyogtam rá.
A következő pillanatban megszólalt a rádióból a One Directiontól a Best Song Ever. A nővérem rögtön elvigyorodott és kíváncsian nézett rám.
- Mi a helyzet a göndörkével? - kérdezte.
Na igen, természetesen a nővéremnek mindent elmondtam, amikor még az elején tartottunk. Persze rögtön rájött, hogy nagyon is bejön nekem Harry, de a tegnapiról már nem tudtam mesélni, és azt se említettem neki, hogy részegre ittam magam és smároltunk. Szóval rögtön beavattam, és a nővérem nem kicsit volt meglepődve.
- Nos... - köszörülte meg a torkát. - Én mindig bírtam Bent, de most nem azért adok neki igazat.
- Hogyne, hisz melyik nővér örülne, ha a húgát leitatnák - forgattam a szemeimet.
- Héé, nem a nagyanyád vagyok, én is fiatal vagyok, én is rengeteget buliztam a terhesség előtt - védte meg magát rögtön. - De, Ben szerinted hagyta volna, hogy egy címlapfotózás előtt idd le magad? Hidd el, ha hétvégén lett volna, lehet, hogy meg is dicsérlek, hiszen nem minden csaj smárolhat Harry Stylesszel - magyarázta, mire elröhögtem magam. -  De nekem nem tűnik túl felelősségteljesnek.
- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak - ráztam meg a fejemet.
- Amit jobbnak érzel. Ben már évek óta melletted van. Harryt még nem ismered. Ha Benről van szó, lehet, hogy kapsz egy szerelmet, de elhagysz egy barátságot. Ha Harryt választod az valami olyan lesz amiben még nem volt részed, sokkal másabb lesz, hiszen még alig ismered. Én a helyedben, még ismerkednék vele.
Bólintva elraktároztam az agyamban a nővérem szavait, majd az út többi része csendben telt.