Four

Sziasztok! :) Igen, tudom, hogy hétvégére ígértem a részt, de egyszerűen csak így tudtam kihozni :// Nagyon köszönöm az új feliratkozókat és a kommenteket. ^^ Az ötödik részről nem tudom, hogy mikor érzekzik, ezért inkább nem is ígérek semmit, csak annyit, hogy sietek vele. :)
xx, Kikiih

Biztosan meghülyültem

Amikor hazaértem egyedül voltam, de amúgy sem volt sok időm. Négyre kellett mennem az edzőterembe, ha tartani akarom a beosztásom, plusz az eső is szakadt, ezért a közlekedés nyilván megint megbolondul. A legújabb edzőcuccomat vettem fel és a copfomat háromszor kötöttem újra, mire meglettem vele elégedve. Nem tudom, hogy miért csináltam ezt, eddig mindig csak kikaptam egy két Nike cuccot (szigorúan, a kedvenc márkám, edzéshez mást nem is hordok), sőt volt, hogy 2 külön kollekcióból öltöztem fel, nem érdekelt. A hajamat csak gyorsan felkötöttem és nem foglalkoztam a kinézetemmel. Ma csak egy ilyen napom volt. Nem azért, mert Harry is ott lesz, azért meg pláne nem, mert utána találkozunk. Csak egy laza kis kávézás, semmi több.
Sietősen rohantam a fehér BMW-hez, és igyekeztem nem megázni. Nagyjából sikerült. Pont négyre sikerült odaérnem, amiért kicsit dühös voltam, mert ez pár perc csúszást is jelent.
Az öltözőbe belépve Natasháék hatalmas örömmel fogadtak, bár meglepődtek, hogy itt vagyok.
- Ems - vinnyogott Natasha. - Úgy tudtam, hogy te ilyenkor nem jársz ide
- Ja, változott a terv - legyintettem.
- Csak gondolom rádolgozol egy kicsit a bikinikre nem? - vigyorgott Nicole. - Pedig baromi jó alakod van.
- Sose árt egy kis plusz - legyintettem szerényen.
Egyébként tényleg minden nap lefogok járni a fotózásig, bár ez csütörtökön lesz, szóval addig nem sok fog változni, de ahogy Harry is magyarázta, a tudat. Úristen, Harryék fotózása is csütörtökön lesz!
Még hallgattam egy kicsit a lányok nyávogását, majd siettem edzeni. Rögtön a futógépekhez léptem, majd zenét hallgatva kezdtem el futni. Körbenéztem, de Harryt sehol sem találtam. Körülbelül öt perc múlva valahogyan lenyugtattam magam és csak a futásra és a levegővételre koncentráltam.
A telefonom jelezte, hogy letelt az időm, és mehetek a büfébe egy üveg vízért. Leléptem a futógépről és pár pillanatig próbáltam helyreállítani a légzésem, és miután nagyjából helyrejött elindultam a büfé felé. Ahogy a sor végéhez értem valaki hátulról a kezembe nyomott egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet. Kérdőn hátranéztem, majd Harry széles mosolyával találtam szembe magam.
- Szia - vigyorodtam el.
- Hello - hajolt le, majd két puszival üdvözölt.
Zavartan megigazítottam a copfomat, majd leültünk egy asztalhoz. Teljesen átlagos dolgokról beszélgettünk és szerencsére sikerült teljesen kiszűrnöm a büfében lévők sugdolózását és bámulását, így minden figyelmemet Harryre irányítottam. Szinte elrepült az edzésidőm, így mire felkaptam a fejem már az öltözőben voltam és készültem a Starbucksba. A sporttáskámat felkapva léptem ki az öltözőből, Harry pedig a falnak támaszkodva várt odakint.
- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
- Igen - feleltem, majd elindultunk.
- Kocsival vagy? - fordult felém.
- Aha, miért?
- Ja, csak arra gondoltam, hogy sétálhatnánk, mert már elállt az eső - bökött az ablak felé. - Tegyük be a cuccokat a kocsikba, és majd visszajövünk. Itt van nem messze egy Starbucks.
- Rendben - bólintottam.
A parkolóba mindketten betettük a saját csomagtartónkba a cuccunkat és elindultunk a kijárat felé. A karomat a testem előtt összefonva sétáltam Harry mellett.
- Régóta élsz Londonban? - érdeklődtem.
- Csak három éve, az X-Factor óta. Holmes Chape-ben születtem - mesélte. - És te?
- Én mindig itt éltem - feleltem.
- Az jó - bólintott. - Én is szeretem, bár azért gyakran hiányzik az otthonom.
- Gondolom. Milyen gyakran jársz haza?
- Mikor hogy - rúgott bele egy kavicsba. - Ahogy időm akad, de a turnék miatt nem könnyű. Néha nagyon hiányoznak anyáék.
- Nekem is - feleltem gondolkodás nélkül.
- Nem azt mondtad, hogy te mindig Londonban éltél? - ráncolta a szemöldökét.
- Ja, de - kaptam észhez. Na most improvizálj Ems. - Csak anyáék elköltöztek a nagyihoz vidékre, és a nővéremmel élek itt. Nekem se könnyű nélkülük, de jelenleg a munkám fontosabb.
- Értem - bólintott Harry. Huhh, szóval bejött a mesém.
Nem szívesen hazudtam neki, de igazán még senkivel se tudtam ezt megbeszélni. Csak a nővérem és Ben tudja. Nincs szükségem sajnálatra, mert azzal nem jutok többre. Ez a családom magánügye és szeretném, ha ez így is maradna.
- Megérkeztünk - mondta Harry, amikor a Starbucks bejáratához értünk.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, miközben ő kinyitotta előttem az ajtót. Úgy látszik vannak még úriemberszerűségek.
Bent rögtön a kávé és a frissen sült süti illata csapta meg az orromat, amit imádtam a Starbucksban. Londonban nagy vita megy, hogy melyik a jobb, a Starbucks vagy a Nero, én egyértelműen a Starbucksot szeretem, de kinek mi az ízlése. A nővéremmel azért elég sokat veszekszünk ezen, mivel ő inkább a Nerot szereti. Beálltunk a sorba, én pedig elgondolkodtam, hogy csokis vagy szedres muffint vegyek-e. Végül a szedres mellett döntöttem, mert a legutóbb is csokisat vettem, valamint az jobban illik a Frappuccinomhoz.
- Mit adhatok? - mosolygott a pult mögül a lány. Harryvel elmondtuk a rendelésünket, majd Harry kifizette az egészet. Próbáltam ellenkezni, de egyszerűen nem hagyta.
Továbbmentünk és újabb rövid sorbaállás után megkapjuk a nevünkre címkézett Starbucks poharakat és a sütiket. A sarokban találtunk egy nyugodt helyet, amit gyorsan el is foglaltunk. A puha kanapén elhelyezkedve emeltem magamhoz a sütimet és óvatosan beleharaptam.
- Szóval fürdőruha-fotózás, mi? - vigyorgott Harry.
- Igen - bólintottam szerényen mosolyogva. - Kicsit izgulok, de már várom.
- Mégis minek izgulsz? Vinni fogják a képeidet, mint a cukrot.
- Csak egy másik csaj is ott lesz - húztam el a számat.
- Ja olvastam, hogy Jessica Williams lesz a másik - egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hol a francba is olvashatta, aztán eszembe jutott a cikk. - Egyébként nem azt mondtad, hogy nem bírod az itteni modelleket? Elvileg ő a legjobb barátnőd - húzta fel a szemöldökét.
- Te is tudod milyen ez a világ - játszottam a szívószállal. - Tele hazugságokkal - sóhajtottam.
- Á, értem - bólintott. - Én is megjártam párszor.
- Például? - pislogtam kíváncsian.
- Taylor Swiftel - vonta meg a vállát.
- Az tényleg kamu volt? - lepődtem meg.
- Persze - nevette el magát. - A menedzsere úgy gondolta, hogy valamivel fel kéne pörgetni a híreket róla. Paul megunta, hogy csak egy bulizós nőcsábásznak könyveltek el engem, és így pont jól jöttünk a másiknak. Csak annyi volt a bökkenő, hogy ki nem állhatjuk egymást. Undorodtam, hogy vele kell átvernem a rajongókat, ezért inkább véget is vetettem az egésznek.
- Jól tetted - gondoltam végig a helyzetet. Én se bírtam volna ki Mike vagy Josh mellett...
Nagyon jól eltudtam beszélgetni Harryvel. Nem foglalkozott vele, hogy most én vagyok a szupermodell, Emily Parker, engem pedig nem érdekelt, hogy ő a népszerű fiúbanda sztárja, Harry Stlyes, és pont ezért volt jó. Egyébként rengeteg mindent hallottam róla, hogy úgy cserélgeti a lányokat, mint más a papírzsepit, de valahogy én sehol sem találtam ezt az oldalát. Persze, van egy csomó csajozós szövege, de melyik srácnak nincs?
- Francba - sziszegte Harry, amikor kinézett az ablakon.
- Mi az? - néztem én is abba az irányba.
- Egy fotós - közölte.
- Mi? Hol? - ijedtem meg. Volt már párszor, hogy lekaptak, de az csak annyi, volt, hogy 'A szupermodell még vásárlás közben is figyel, hogy stílusosan nézzen ki'. Vagyis csak apró cikk voltam, hogy a magazin összes lapja beteljen. De nem igazán vonzott, hogy címlapja kerüljek, lesifotós által. Én a céges fotósok képein szeretek szerepelni a magazinokban.
- Ott az ablaknál. A vastagkeretes szemüvegben, szürke kabát, kapucni - írta le a pasit, és sikerült kiszúrnom, és a fényképezőgépe is elkattant.
- Mit csináljunk? - néztem kétségbeesetten Harryre.
- Lépjünk le - felelte.
A sütis papírokat kidobtuk, majd a poharainkat megragadva léptünk ki az ajtón. Céltudatosan indultunk vissza az edzőterem felé, remélve, hogy leráztuk a fotóst. Lopva hátranéztem, hogy megbizonyosodjak róla.
- Ne fordulj meg - szólt rám Harry. - Vegyüljünk a tömegben.
- Bocsi - húztam el a számat. Harry halványan elmosolyodott és néhány pillanatig az arcomat fürkészte. Fél fejjel magasabb nálam (vagy még több), ezért egy kicsit zavaró volt, de utána sokkal jobban kezdett érdekelni, hogy egyre több esernyő nyílik ki körülöttünk és, hogy a ruhámon is egyre több nagy vízcsepp hagy nyomott.
- Van pulcsid? - kérdezte aggódva Harry.
- A kocsimban - feleltem kínosan röhögve, mire Harry azonnal levette a fekete cipzáras pulcsiját és a kezembe nyomta.
- Látom nagyon a címlapra akarsz kerülni - morogtam.
- Inkább, minthogy megfázz a fotózásod előtt. Nehogy már ne lássalak bikiniben - vigyorgott. Miért említettem neki, hogy egy napon lesz a fotózásunk?
Gyors léptekkel, viszonylag gyorsan visszaértünk a konditeremhez. A parkolószintre mentünk és ott fújtuk ki magunkat.
- Mennyi esélye van, hogy hamarosan valamelyik újság címlapjára kerülök?
- Elég sok - nevetett.
- Ilyen nagy dolog, hogyha veled mutatkozok? - vontam fel a szemöldököm.
- Inkább az a nagy dolog, hogy én veled - mosolyodott el kisfiúsan, ami annyira jól áll neki.
- Zavarba hozol - tűrtem a fülem mögé egy tincset.
- Az a célom - vigyorgott tovább, mire játékosan ráütöttem a kezére. - Egyébként, hogy-hogy szupermodell létedre nem vagy ezekhez hozzászokva?
- Nem vagyok egy botrányhősnő - nyújtottam ki a nyelvem. - Én itt parkolok - álltam meg a kocsim irányába mutatva.
- Majd én azt csinálok belőled - felelte Harry pimaszul, miközben megállt velem szemben.
- Kár, hogy tudok vigyázni magamra - tártam szét a kezem mosolyogva.
- Tudom - nevetett.
Pont ezt szerettem Harryben. Hogy eltudunk hülyéskedni, és tudjuk, hogy mikor gondolja komolyan a másik azt amit mondott, és mikor poénkodik. Amikor vele vagyok hirtelen elfeledkezek minden gondomról. Apáról, Jessicáról, az esőről, egyszerűen minden rossz kitörlődik.
- Holnap? - kérdeztem kislányosan pislogva.
- Holnap - mosolygott Harry, majd lehajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. Lábujjhegyre álltam és viszonoztam, miközben Harry óvatosan átkarolta a derekam.
Kezeim a válláról a nyaka köré tekeredtek és mélyen belenéztem a ragyogó zöld szemeibe. Láttam bennük a csillogást, miközben az ajkaimat fürkészték, és az én tekintetem is egyre inkább ingázott a zöld íriszek és a tökéletes ajkak között.
Nem. Nem tehetem meg. Nem eshetsz bele a csapdába Ems. Ez túl gyors. Lassíts!
A fejemben megjelent egy kicsi én, aki egy stoptáblával a kezében kalimpál össze-vissza, hogy térjek észhez.
- Akkor holnap - toltam el magamtól egy apró mosollyal Harryt. Harry beleharapott az alsó ajkaiba, majd bólintott.
- Viszlát holnap - erőltetett mosolyt magára.
Karomat összefontam magam előtt és elindultam a kocsim felé. Nem néztem hátra, de éreztem magamon Harry tekintetét, minden egyes pillanatban. A kocsimhoz érve még egyszer ránéztem, majd intettem egyet. Harry visszaintegetett, majd bepattantam a kocsiba. Kitolattam és elhajtottam Harry mellett, miközben kettőt dudáltam. Ha jól összeszámolom összesen négyszer vagy ötször köszöntünk el. Gratulálom Emily, tökéletesen béna vagy. Taps.
Nem otthon álltam meg, hanem Dylan étterménél, hogy hazavigyem Ashleynek és nekem a vacsit. Dylan ilyenkor sokáig van bent, és nem tud könnyen elszakadni.
- Szia léptem be mosolyogva a konyhába.
- Szia Ems - vigyorodott el, majd két puszival üdvözölt. - Bob, hozd ide Ashleyék kajáját - kiáltott hátra.
- Mi lesz a vacsi? - kérdeztem kíváncsian.
- Tippelj - kacsintott.
- Itt van a lasagne - jelent meg Bob.
- Lasagne? - találgattam, fél szemöldökömet felhúzva.
- Igen - sóhajtott Dylan csalódottan, mivel Bob elrontotta a szokásos játékunkat.
Elköszöntem Dylantől és Bobtól, majd egy fóliával beborított tányérral kisétáltam az étteremből.
A tálat óvatosan elhelyeztem az anyósülésen, és még az is felmerült bennem, hogy bekössem, de az azért elég furán nézne ki. Na jó, féltem a kaját, becsatolom a lasagnát.
Leparkoltam a házunk és már pont húztam volna fel az ablakot amikor megszólalt onnan valaki.
- Látom te szó szerint vigyázol az étkezésre - mondta Ben.
- Jézusom, Ben, a frászt hoztad rám - kaptam a szívemhez.
- Eltűntél mostanában - játszott a slusszkulcsával.
- Sajnálom - húztam el a számat.
- Kösz, ezzel sokra megyek - nézett a szemembe. Sóhajtottam, majd gondolkodtam, hogy mivel engesztelhetném ki.
- Mit csinálsz ma este?
- Át kell küldenem néhány képet Phillnek, de ezen kívül szabad vagyok - jelent meg egy óvatos mosoly a szája szélén.
- Akkor felviszem a nővéremnek a biztonságban őrzött lasagnát, és akkor átmegyek és rendelünk pizzát.
- Megbeszéltük - szélesedett ki Ben mosolya.
Ben a szemben lévő házban lakik, szóval nem is kell messzire menni. Azért feljött, hogy beköszönjön a nővéremnek, mert már rég találkoztak.
- Halihó - léptünk be a nappaliba, és Ben látványára Ash rögtön felpattant.
- Szia - mosolygott rá Ben.
Ashley és Ben vagy 10-15 percig elvoltak. Ben megfogdosta Ashley pocakját, ami rugdalózott, Ashley kérdezgetett a fotózásról meg ilyen átlagos hülyeségek.
- Na akkor mi lépünk - néztem az órára, amikor elegendőnek találtam az időt.
- Aztán ajánlom, hogy védekezzetek, vagy megszabadítom Bent a szerszámától- fenyegetőzött Ashley.
- Ashley - forgattam a szemeimet, Ben meg azon elmélkedett, hogy a terhes nővérem mit akar majd kezdeni a levágott farkával. Hova keveredtem?!
Ben nem a rendszeretőségéről ismert, ezért meg se lepődtem, hogy most is olyan nagy kupleráj van a lakásában, mint mindig. Fotópapírok, mindenféle kábelek össze-vissza, eldobált ruhák a hálóban, az ágy nincs bevetve, a konyhában elszórva a müzli, a mosogató tele, a hűtőben pedig néhány tejtermék már felmondta a szolgálatot, de Ben még nem dobta ki. Esküszöm, felveszek neki egy takarítót. Egyszer kitakarítottam neki, de másnap kezdte előröl, szóval felesleges volt a szenvedésem.
Egyszóval Ben lakása egy tipikus legénylakás.
- Ülj le valahova, ha találsz helyet - dobta le a laptoptáskáját a fotelra, ami egyébként az egyetlen szabad hely volt.
Félredobtam a kanapéról egy-két pólót és zoknit, majd elhelyezkedtem rajta. Ben elővette a mobilját és bevetődött mellém.
- Milyen pizza?
- Szalámis - feleltem gondolkodás nélkül. - Te?
- Hawaii - bólintott vigyorogva. Tudtam. Egyébként mindig ezt a kettőt rendeljük, és mindig cserélgetünk. Ben tárcsázott, majd miután leadta a rendelést felrakta a lábát a kis dohányzóasztalra, amin papírok tömege zuhant le,miközben lelökte őket. Felhúzott szemöldökkel nézett rám és várta, hogy megmagyarázzam, hogy miért nem kerestem mostanában.
- Sajnálom, hogy nem foglalkoztam veled - húztam el a számat.
- Konkrétan leszartad a fejem - szólt közbe élesen. - Csak beálltál a kamerám elé, pózoltál és már léptél is. A szokásos kávézásunkról is elfeledkeztél. És nem is meséltél nekem a Matises fotózásról, valamint, hogy Jessicával mióta vagytok ilyen nagy öribarik. Ja és a Twitter tele van veled és a szépfiúval.
- Szépfiú? - ráncoltam a szemöldököm.
- Harold Styles - vonta meg a vállát.
- Akkor mindent az elejétől - vettem egy mély levegőt. - Sajnálom a kávézást, de annyira pörgős napjaim voltak, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Sajnálom, hogy nem meséltem Eric Matisről, és sajnálom, hogy nem meséltem el a Jessicás dolgot. Csak a cikk miatt nyilatkoztuk azt, a valóságban ugyanúgy rühellem, mint eddig. Sajnálom, hogy nem meséltem Harryről. De nincs köztünk semmi, csak találkozgatunk.
- Gondolom ezt is sajnálod - morogta.
- Mit? - pislogtam értetlenül.
- Hogy nincs köztetek semmi.
- Nem is ismerem Harryt - tártam szét a kezem. - Még csak párszor dumáltunk és nem több, mint egy haver.
- Értem - bólintott hidegen.
- Ben - csúsztam közelebb hozzá és a kezem finoman a vállára helyeztem. - Nem akarom, hogy ezért összevesszünk. Szükségem van rád, és nem akarom, hogy elcsesszük. Komolyan sajnálom, hogy nem figyeltem oda rád.
Ben szúrósan nézett rám. Féltem, hogy ennyi nem elég neki. Pedig én nem akartam magamra haragítani, csak túlpörögtem.
- Ha még egyszer kimondod, hogy sajnálom nem tudom mit csinálok veled - rázta meg a fejét, de a végére elnevette magát, mire az én szám is mosolyra húzódott.
Szorosan megöleltem, miközben beszívtam a finom illatát. Kicsit eltolt magától és egy puszit nyomott a homlokomra. Belenéztem a sötétbarna, szinte fekete szemeibe és elmerengtem. Ha valaki meglátja Bent belépni a cég épületének ajtaján azt hiszik, hogy egy modell, nem pedig fotós. Rövid, de dús sötétbarna haja mindig egy kicsit az égnek áll, ami kiemeli a tökéletes arcformáját. Mindkét fülében fülbevalót hord, amiket nagyon ritkán cserél le. Stílusa laza, tele van együtteses pólókkal. Ma éppen egy Nirvana felsőt és csőfarmert viselt, általában deszkás- vagy tornacipővel. Testfelépítésén látszik, hogy izmos, bár még sosem láttam hiányos öltözetben, de ezek a dolgok látszanak. Fogalmam sincs, hogy miért a kamera túloldalát választotta, de nagyon profi a munkájában.
Észrevettem, hogy Ben is engem fürkész. Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy éreztem a leheletét az ajkaimon. Ahogy belenéztem a csillogó szempárba hirtelen az se tudtam, hogy ki vagyok. Pislogni elfelejtettem, a szám kiszáradt. Nyelvemmel óvatosan körbenyaltam. Fogalmam se volt, hogy mit csinálok, cselekedeteimet nem én irányítottam, hanem az ösztöneim.
Ben még közelebb hajolt hozzám, majd ajkai óvatosan súrolták az enyémeket. Furcsa bizsergés járta át a testem és Ben ajkai mágnesként vonzták az enyémeket. Óvatosan végignyalt rajtuk, kényeztette őket, mire én válaszképpen beleharaptam az alsó ajkába. Ben lendülete megvolt a következő mozdulathoz, hogy nyelve behatoljon a számba, de abban a pillanatban megszólalt a kaputelefon.
Hirtelen minden eltűnt. A rózsaszín köd ami eddig körülvett minket elszállt, a bizsergés megszűnt. Ben kelletlenül beleharapott az alsó ajkaiba, majd feltápászkodott a kanapéról és a kaputelefonhoz sétált, hogy beengedje a pizzafutárt.
Hátradőltem a kanapén és a hajamba túrtam a kezem. Mégis mit képzeltem?! Nem mozdulhatok rá a legjobb barátomra! Kész. Teljesen elvesztettem az irányítást. Ma két sráccal is majdnem smároltam. Biztosan meghülyültem. Erre nincs más magyarázat.
Ben egészen addig nem jött vissza, amíg a pizzafutár nem kopogott az ajtón. Borravalóval együtt kifizette, majd átvette a két papírdobozt. Visszasétált a nappaliba, majd a dohányzóasztalról lesöpört papírokat átlépve letette a két dobozt az immáron teljesen üres asztalra.
Néhány pillanatig csendben figyeltük a két felnyitott dobozt amiből halvány füst száll fel. Ben szólalt meg először:
- Akkor most csináljunk úgy, mintha semmi nem történt volna - erőltetett mosolyt az arcára.
- Benne vagyok - bólintottam, majd belenyúltam a Hawaii pizzás dobozba és kivettem egy szeletet.
- Héé az az enyém - csapott rá Ben a kezemre. Én csak kinyújtottam a nyelvem és hagytam, hogy Ben lopjon egy szeletet az én dobozomból.
- Egyébként mi a helyzet a csajszival akit vigasztaltál? - érdeklődött.
- Eleanor?
- Én nem ismerem - vonta meg a vállát.
- Őt se láttam mostanában... - gondolkodtam el.
- Szerintem holnap keresd fel - ajánlotta. - Olyan, mint amilyen te voltál. Fel kell karolnod.
- Ahogy te engem - mosolyogtam rá halványan.
- Valahogy úgy - szegezte tekintetét a pizzájára. Nem nézett rám, nem mondott semmit, de tudtam, hogy ő is megpróbálja feldolgozni a dolgokat.
A maradék pizzát csendben ettük meg. Az előbbi jelenet nem számít semmit. Túl fontos a barátságunk, hogy szerelemmel elcsesszük. Ben nagyon sokat jelent nekem, de nem állunk készen arra, hogy együtt legyünk. És szerintem erre nem is leszünk készen. Soha. Mert a végére semmi sem maradna.
- Egyébként vigyázz Matisel - szólalt meg ismét ő először.
- Hogy érted? - pislogtam.
- Elég perverz - kezdte.
- A legtöbb fotós az - világosítottam fel.
- De a többi fotós csak szavakkal - folytatta. - De az egyik haverom mesélte, hogy valaki rányitott, amint az egyik modellt erőszakolta meg.
- Ben, ez csak pletyka - ráztam meg a fejem egy keserű mosollyal. - Eric a cég egyik legnépszerűbb fotósa, nem engedhet meg magának ilyeneket. Nem is nézném ki belőle.
- Volt próbafotózásotok Jessicával ugye?
- Persze - bólintottam.
- Miket mondott? - kíváncsiskodott tovább.
- Hát elég undorító dolgokat - emlékeztem vissza. - Talán ő volt az eddigi legdurvább.
- Mondj példát.
- Valami olyasmi volt, hogy egyszerre vinne minket ágyba Jessicával. Hogy nagyon szívesen végignézne egy olyan pornót amiben én és Jessica nyaljuk egymsát és egyéb dolgok... - hunytam le a szemem. Körülbelül kurvának titulált minket. - De ezeket csak azért mondta, hogy izgasson minket.
- Konkrétan neked mondott valamit? - kicsit kezdett idegesíteni Ben kérdezősködése, mert nem tudtam, hogy mire akar kilyukadni.
- Hogy még a szart is kibaszná belőlem - hajtottam le a fejem, így a szőke tincseim az arcomba estek.
- Eric ezeket komolyan is gondolja - végre nem egy kérdés Bentől. - Vigyázz magadra.
- Nincs bizonyítékod a megerőszakolós-dologra - néztem fel félve.
- Hidd el, én is azt kívánom, hogy ne legyen igazam - nézett mélyen a szemembe. - De jobb, ha odafigyelsz.
Bólintottam, majd előrebámulva a kikapcsolt tévére elgondolkodtam. Eric komolyan ilyen nagy veszélyt jelentene?