Five

Sziasztok! :) Meg is hoztam az új fejezetet, remélem tetszeni fog. Igyekeztem hosszúra írni, és valahogy most úgy jött az ihlet, hogy a hatodik fejezetnek is a fele már körülbelül kész van. Köszönöm szépen az előző részhez érkezett véleményeket, remélem, majd most is leírájátok, hogy mit gondoltok a részről, hideget, meleget elfogadok! :))
xoxo, Kikiih

Nekem nincs macskám

Benyomtam a liften a négyes gombot. Még nem nagyon jártam azon a szinten, de tudom, hogy ott kell keresnem. Ahogy kiléptem a hangulat sokkal nyugisabb, mint a központban. Kevesebb a fotós, kevesebb a modell, kevesebb a felhajtás. Ahogy minden szinten, itt is van egy kávézó. Jóval kisebb, mint a központi, de szinte tömve van. Ahogy beléptem hirtelen csönd uralkodott és mindenki engem nézett. Fogalmuk sem volt, hogy mit kerestem ott, az egyetemisták maximum átfutóban látnak, és szerintem sose gondolták volna, hogy egyszer az ő kávézójukba lépek be. A hirtelen csöndben könnyen kiszúrtam a pultnál ülő Eleanort és rögtön hozzá sétáltam.

- Szia - ültem le a mellette lévő székbe. Eleanor és a barátnői elképedve bámultak.

- Emlékszel rám? - pislogott nagyokat.

- Persze - nevettem fel egy picit. - Hozzád jöttem - tettem hozzá, mire a barátnői teljesen lesápadtak. 

- Tényleg? - tűrt a füle mögé egy kósza tincset.

- Tényleg - bólintottam. - De szívesen megismerném a barátnőidet is - céloztam arra, hogy nem mutatta be őket.

- Ja, persze. Ő itt Serena - mutatott egy vörös hajú lányra. - Ő pedig Dina - intett a másik lány felé.

- Emily - bólintottam

- Tudjuk - felelte nagyot nyelve Serena. Csoda, hogy ezt az egy szót ki tudta bökni.

Egy darabig elbeszélgettem a lányokkal, már ha ezt lehet beszélgetésnek hívni. Eleanornak sikerült feloldódnia, talpraesett csaj, de a másik kettő csak néha benyögött egy-két szót. Szerencsémre a két lánynak fotózása volt, de Eleanor még szabad, szóval kicsit körbe tudtam vezetni a mi szintünkön.

- Van kedved hozzá? - érdeklődtem.

- De ott vannak a nagymenő modellek - szólt kicsit félve.

- Csak emlékezz arra amit a múltkor meséltem - kacsintottam. - Menő csaj vagy, ez nem akadály.

Eleanor elmosolyodott, majd lepattant a székről és elindultunk a mi szintünkre.

Ahogy kiléptünk láttam Eleanor sokkoltságát. Igen, valahogy mindenki így reagál amikor először lép be ide. Mindenki sürög-forog, a kamerák kattognak, a vakuk villognak. A kávézóba vetettük az irányt, ugyanis be akartam mutatni Bennek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy tud csinálni vele egy fotósorozatot, de Eleanor erről még nem tud.
Egy csomó modell nézte, hogy miért mászkálok egy egyetemista modellel, de nem érdekelt, mert őrültem neki, hogy Eleanor emelt fővel vonul végig közöttük. Nem is olyan elesett, mint először gondoltam, egész vagány csaj.

A kávézóban rögtön kiszúrtam Bent, aki egy hosszú kávé társaságában ücsörgött.

- Ez tele van - húzta el a száját Eleanor.

- Nem, ott a helyünk - mutattam Ben irányába.

- De ott ül valaki - ráncolta a szemöldökét.

- Igen - mondtam, majd odaléptem az asztalhoz. - Hello Ben - vigyorogtam.

- Sziasztok - nézett fel Ben a telefonjából.

- Eleanor bemutatom Bent - fordultam az elképedt Eleanor felé, aki időközben felismerte Bent. Bennek elég nagy híre van a cégnél, kezdjük ott, hogy a legtöbb modell legszívesebben rámászna, na meg egyre nagyobb elismeréseket kap a képeit illetően. - Ben, bemutatom Eleanort - fejeztem be a bemutatást.

- Örülök, hogy megismerhetlek - mosolygott Ben, mire Eleanor elpirult, akár barátja van, akár nem. Ez marad a mi titkunk, Louis nem tudja meg.

- Inkább én - mosolygott.

A kerek asztalnál leültem Ben mellé, Eleanor pedig a harmadik üres székre. 

- És mióta dolgozol itt? - kérdezte Ben Eleanortól.

- Csak az egyetem mellett vagyok itt, de csak egy éve.

- Értem - bólintott Ben.

- Egyébként imádom a képeidet - mondta Eleanor. Egyáltalán nem hangzott úgy, mintha egy rajongó lenne, inkább, mint szakmabeli társ. Talpraesett lány.

- Ezt jó hallani - ivott bele Ben mosolyogva a kávéjába.

- Sziasztok - lépett hirtelen az asztalunkhoz David, a pincér. Erősen végigmért, majd eresztett rám egy dögös mosolyt. Ben köhintésére félbeszakította a csábítási kísérletét, és az italok felől érdeklődött. Én a szokásos erdei gyümölcs turmixomat kértem, El pedig banánshaket.

Kiderült, hogy Eleanor tök jó fej csaj. Van humora, nem egy szőke liba és már nem is jön zavarba annyira a modellek bámulásától. Bennel többször is összenéztünk és csupán szemkontaktussal eldöntöttük, hogy kellemes csalódás a csaj.

- Eleanor? - szólt Ben.

- Igen? - nézett fel El a szívószálból amit eddig rágcsált.

- A jövő hónapban lesz egy fotósorozat amihez még nem találtam meg a megfelelő arcot - mondta, majd egy kis hatásszünetet hagyva folytatta. - Most, hogy így megismertelek rád gondoltam.

- Rám? - kerekedtek el a szemei.

- Igen - mosolygott Ben. - Szinte neked lett kitalálva a fotózás, tökéletes lennél. 

- Huhh - fújta ki a levegőt Eleanor. Lehet, hogy egy kicsit sok lett neki ez így hirtelen, de hozzá kell szoknia a pörgéshez, ha modell akar lenni.

- Elvállalod?  - húzta fel Ben a fél szemöldökét egy mosoly kíséretében. Ezzel bármelyik lányt (és néhány fiút) rá tud venni bármire.

- Persze - mosolyodott el magabiztosan.

Az asztal alatt óvatosan kinyújtottam a kezem, Ben pedig alig érezhetően belecsapott. Ezt megcsináltuk.

- Viszont hölgyeim, ha megbocsájtotok nekem most mennem kell - nézett Ben az órájára. - Akkor majd egyeztetjük a részleteket - mosolygott Eleanorra.

- Rendben - bólintott mosolyogva a lány, majd elköszöntük Bentől.

A nap többi részét is Eleanorral töltöttem. Elkísért ruhapróbára, majd megnézte az egyik fotózásomat, majd én is elkísértem őt a sajátjára. Kétségtelen, tehetséges a lány. Ahogy magabiztosan áll a kamerák előtt, egy tökéletesen rászabott ruhában, natúr sminkel... Látszik, hogy egy nap még sokra viszi. Nagyon jól el lehet vele beszélgetni, érett felfogása van. Mesélt az egyetemről, meg, hogy milyen érzés egy szupersztárral járni. Azt mondta, hogy eleinte nagyon félt a rajongóktól és, hogy elítélik, de Louis kiállt mellette és ez volt számára a legfontosabb, így észre se vette, hogy a rajongók nem éreznek iránta utálatot, sőt nagyon is szeretik.

- Nekem lassan indulnom kell - néztem az órámra. Fél négy. Ma a cégtől megyek az edzőterembe, mert tudtam, hogy sűrű napom lesz.

- Én még megvárom Dináékat - mondta.

- Oké, akkor holnap találkozunk - mosolyogtam rá, majd az öltözőmbe mentem, ahol gyorsan átvettem azt a ruhát amibe jöttem, majd rohantam is a parkolóba a kocsimhoz.

Utálok vezetni. Pontosítok. Utálok Londonban vezetni. A szüleim balesete miatt mindig félek, hogy mikor, ki jön belém. És a Londoniak pedig száguldoznak, mintha szivacsból lennének az autók. Én mindig figyelek az óvatos vezetésre, bár így néha lassabb az út, de biztonságosabb. A nővérem azóta se mert autóba ülni, de nekem muszáj, ha nem akarok elkésni mindenhonnan.
Az edzőterembe érve az öltözőben leváltottam a ruháimat melegítőre, majd szokás szerint a futógépekhez mentem. Ma sem Jessica, sem Natasha bandája nem volt jelen, ami számomra egy kis megkönnyebbüléssel járt, hisz így nem kell velük erőltetett vigyorral csevegni.
A futógépeknél egy nem oda illő dolgot, illetve embert vettem észre. Csak hátulról láttam, de azonnal felismertem a göndör fürtjeit. Felléptem a mellette lévő gépre, amit persze rögtön észrevett és szélesen elmosolyodott.

- Hello - vigyorogtam. 

- Szia - dobott egy puszit, mire a mosolyom még szélesebb lett.

- Mizujs? - kérdeztem, miközben felvettem a megszokott tempót.

- Mindenki róluk beszél a neten - közölte.

- Igen, láttam - húztam el a számat. - Mit csináljunk?

- Egyenlőre semmit - felelte. - Ha nem reagálunk egy idő után lecseng, ha nem akkor a menedzsereink tudni fogják.

- Rendben - bólintottam. - És akkor ma nem is találkozunk edzés után?

- Nálunk üres a ház, rendelhetünk kínait - vonta meg a vállát vigyorogva.

- Oké - támogattam az ötletet.

A futáson és a szüneten kívül külön töltöttük az edzésidőt. Egyébként sokkal fárasztóbb az új edzéstervem, mint vártam, de meg kell küzdenem azért, hogy fittebbnek látszódjak a címlapokon. Szerencsére Phill ajánlott egy étkezési rendet is, ami tápláló de nem hizlal. Életemben nem diétáztam, ez se számít annak, egyszerűen így gyorsabban, jobban megy az edzés. Állítólag...

Az edzés után Harryvel megbeszéltük, hogy egy gyors zuhany után találkozunk az öltözők előtt. Nem szerettem a nyilvános zuhanyzókat, de itt külön kabinok voltak kialakítva, amikbe nem lehet belátni a sötétített üveg miatt. Nos elég magas a tagdíj, szóval ez a minimum.
A magammal hozott tusfürdőt beledörzsöltem a bőrömbe, miközben figyeltem arra, hogy a hajam ne legyen vizes. Jól esett az edzés után langyos vízzel leöblíteni magamról a fáradtságot, és valamennyire tényleg felfrissültem.

Amikor kiléptem magamra tekertem a törülközőt és szárazra töröltem a testem, majd felöltöztem. Semmi extra, csak egy szakadt farmer és egy fehér top. Felhúztam a balerinacipőmet és már indulhattam is.
Meg se lepődtem, hogy Harry már ott várt. Hiába tudom, hogy viszonylag gyorsan fürdök és öltözök át, valamint kenem fel magamra a minimális sminket (szempillaspirál, szemceruza, szájfény), a fiúk még így is gyorsabbak. 

Harry elmosolyodott, majd elindultunk a parkoló felé.

- Merre laksz? - kérdeztem. 

- Miért? - ráncolta a szemöldökét.

- Mert én is kocsival vagyok - feleltem.

- Ja tényleg - esett le Harrynek, majd elmondta a címét. Megörültem, és rögtön el is mosolyodtam.

- Van egy ötletem - mondtam. - Pont útba esik a lakásom, szóval mi lenne ha útközbe leraknám a kocsit és utána mennénk tovább ketten. Meg a lakásomig csak nem tévedek el.

- Rendben - bólintott Harry.

Elindultunk mindketten, természetesen a legnagyobb csúcsforgalomban. Ott vettem észre, hogy Harry is a magabiztos vezetők közé tartozik, semmi félelemérzetet nem éreztem a vezetésében. 15 perc alatt értünk a lakásomhoz, ahol én leparkoltam és át is pattantam Harry kocsijába, aki időközben félreállt.

- Indulhatunk? - kérdezte, miután becsatoltam magam.

- Igen - mosolyogtam rá.

- Ahhoz képest, hogy Londoni vagy eléggé feszülten vezetsz - jegyezte meg.

- Ja, csak még nem szoktam meg teljesen a kocsimat - vágtam rá kapásból, mert hirtelen nem tudtam, mit mondani.

- Értem - bólintott. - Viszont más nőkkel ellentétben jól parkolsz.

- Ezt bóknak veszem - nevettem el magam.

- Olyasminek szántam - mosolygott. 

Halk kopogás hallatszott. Harry beindította az ablaktörlőt, ami egyre gyorsabban kezdte eltávolítani a hatalmas esőcseppeket.

- Úgy látszik nem találkozhatunk eső nélkül - mondta cinikusan.

- Ezt kifogtuk - bólintottam.

Amikor Harry leparkolt a ház előtt teljesen elképedtem. Ez nem is ház, hanem egy villa. Fantasztikusan nézett ki, hatalmas ház, hatalmas kerttel, kerti medencével és mindennel amit akarsz. Harry beparkolt a garázsba és onnan mentünk fel a házba. Teljesen el voltam ámulva, de aztán a nappaliban nem várt meglepetés fogadott. Három srác ült a kanapén ér pattogatott kukoricát dobáltak egymás szájába, miközben a TV-ben a Family Guy ment.

- Ti meg mit kerestek itthon? - ráncolta a szemöldökét Harry. - Nem úgy volt, hogy programotok van?

- De, csak mindenkié kültéri volt, és mivel esik az eső hazajöttünk - felelte Liam, ránk se nézve.

- Hello Emily - pislogott nagyokat Niall, amikor észrevett. Erre a másik két srác is felkapta a fejét. Eléggé meglepődtek a látványomon.

- Jó, hogy itt vagy - mosolygott barátságosan Louis, majd két puszival üdvözölt, mint a normális emberek. - Kérsz valamit?

- Egy pohár vizet elfogadnék - bólintottam.

- Hozom - pattant fel Niall. 

A srácok tök rendesek voltak, így nem is éreztem kellemetlenül magam a kialakult helyzetben. Kicsit váratlanul ért engem is az ottlétük, mert azt hittem, hogy Harryvel kettesben leszünk, de én voltam az igazi betolakodó, hisz ez az ő házuk. Az igazat bevallva a srácokon semmi ilyesmit nem láttam, örültek, hogy ott vagyok.

- Hallom te is odajársz edzeni ahova Harry - kezdeményezett beszélgetést Liam.

- Igen, bár a napokban találkoztunk először - mondtam, majd beleittam a vizembe.

- Azóta Harry megszállott lett a mozgásért - vigyorgott pimaszul Louis, mire Harry megdobta egy párnával.

Abban pillanatban kinyílt a teraszajtó és a One Direction utolsó tagja is belépett rajta. Zayn valószínűleg cigizésből ért vissza, mivel öngyújtó és cigarettásdoboz volt a kezében, amiket egy laza mozdulattal levágott egy sarokban elhelyezett kis asztalra. Akaratlanul is zavarba jöttem a meztelen felsőtestétől, így lehajtott fejjel kezdem kémlelni a padlószőnyeget. 

- Ez meg mit keres itt? - tudtam, hogy rám céloz. Bár nem láttam, de hallottam a hangjában a megvetést. Csak nem tudom, hogy miért kell lesajnálni.

- Malik, maradj már - szólta le Harry és éreztem, hogy átkarolja a vállam. Zayn csak nevetett, majd hallottam a lépteit távolodni.

- Ne foglalkozz vele - szólt Louis, mire felemeltem a tekintetem. - Bunkó és kész. Kicsit maga alatt van mostanában.

- Lehet, hogy maga alatt van, de attól még nem kéne engem lekezelni - hangom egy kicsit erélyesebb volt, mint szerettem volna.

- Ha valami ennyire nem tetszik el lehet kotródni a házamból - vetődött le a fotelbe Zayn, egy pohárral és egy vodkás üveggel. 

- Zayn, állítsd már le magad - szólta le Liam is. - Semmit nem tett ellened, legalább vele ne legyél faszfej.

Malik néhány pillanatig kifejezéstelen arccal figyelte a barátját, majd töltött magának egy pohár vodkát. Csak megráztam a fejem és igyekeztem a többiekre figyelni, akik elterelték a gondolataimat a továbbra is a nappaliban ülő Zayn beszólásaitól. Meséltek a turnéról, meg a koncertekről és érdeklődtek az én fotózásaimról. Idő közben megjelent Eleanor is, aki szó szerint a nyakamba ugrott. Nagyon megörültem neki, és nem csak azért mert így nem egyedül voltam nőnemű az öt hím társaságában, hanem azért mert nagyon megkedveltem a csajt. Viszonylag jól eltelt az idő, és szép lassan a többiek is belekóstoltak Zayn vodkájába.

- Emily? - nyújtotta felém az üveget Zayn.

- Mi az? - ráncoltam a szemöldököm, majd lenéztem a kezében tartott italra és leesett, hogy meg akar kínálni.

- Egy szupermodell is megengedheti magának - tett gúnyos megjegyzést, mire felment bennem a pumpa, majd elvettem tőle az üveget és jól meghúztam. Tele vagyok már a szupermodelles megjegyzéseivel. 

Láttam a srácok kaján arcát, amire még inkább dühös lettem és még egyszer meghúztam. Az alkohol lecsúszott a torkomon és rövid időn belül éreztem a hatását.

Hamarosan a vodkán kívül más italok is megjelentek, bár igyekeztem mindenből csak mértékkel, hiszen 5 fiúval vagyunk összezárva.

- Van egy jó ötletem - vigyorgott Harry, majd perverz tekintettel rám nézett. - Üvegezzünk. 

- És aki nem teljesíti a feladatot? - kérdezte perverz vigyorral Zayn.

- Vetkőzik - válaszolta Harry.
A srácoknak mind tetszett az ötlet. Még szép. Bár már félig részeg voltam, de mégse akartam belemenni. Nem éreztem volna magam biztonságban. Szerencsére Eleanor sem rajongott nagyon az ötletért, a pia ellenére sem.

- Nem - ráztam meg a fejem. - Gondoljatok már bele, alig ismerlek titeket.

- Itt az ideje, hogy megismerj minket - kacsintott Louis.

- Így? - röhögtem fel.

- Legyen már valami dög, valami vagányság ha már modell vagy - mondta Zayn. - Te itt rohadtul próbálod elhitetni velünk, de mind tudjuk, hogy nem vagy olyan ártatlan. Mindenki tudja, hogy a modellek miket képesek megtenni a pénz és néhány jó kép érdekében.

- Modell vagyok, nem kurva - feleltem, majd közelebb hajolva hozzá szinte az arcába sziszegtem a szavakat. - Lehet, hogy tudod a nevem, de rohadtul nem ismersz. Nem vagyok olyan, mint a többi modell és nem mászok bele csak úgy valakinek az ágyába.

- Az enyémbe belefogsz - vigyorgott magabiztosan.

- Zayn, állj le - állította le élesen Harry. Ránéztem és tudtam, hogy bármi van ő megvéd, és nem tudna velem semmi rosszat tenni.
- Eleanor? - fordultam felé kérdőn.
- Én csak akkor szállok be, ha te is - felelte diplomatikusan egy kis gondolkodás után.

- Akkor játszunk - húztam féloldalas mosolyra a számat, mire a fiúk ujjongásban törtek ki.
- Viszont, most nem számít, hogy El és Louis együtt vannak, ugyanúgy vetkőzniük kell, ha nem akarnak valakivel megcsinálni egy intimebb feladatot - tette fel a kezét Harry.
Mindenki bólintott, de nekem görcsbe rándult a gyomrom. El is felejtettem, hogy mikbe lehet bevinni egymást ebbe a szar játékban.

Csináltunk helyet a földön, majd elhelyezkedtünk. Én Eleanor és Zayn mellett szereztem helyett, míg Harry velem szemben ült. Zayn üres vodkás üveget helyeztünk a kör közepébe, és először az ötletgazda, Harry pörgetett. Az üveg szája Niallre mutatott.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry vigyorogva.
- Felek - vont vállat Niall.
- Gyáva - sziszegte Louis, mire Niall megdobta egy párnával.
- Kivel feküdtél le utoljára? - húzogatta a szemöldökét Harry.
- Ömm... nem ismeritek - pirult el Niall.
- Szóval tuti ismerjük - nevetett Liam.
- Na, ki vele - lökte meg Zayn.
- Az egyik táncosunkkal - vonta meg a vállát.
- Kivel? - kerekedtek el Harry szemei.
- Jade - húzta féloldalas mosolyra a száját, mire az összes fiú húúzni kellet. Mi Eleanorral furán néztünk, mire a srácok elmagyarázták, hogy Jade-nek hatalmas a... itt mindenki tudja, hogy mire gondoltak, de mivel El szúrósan nézte a barátját, aki elég jól belemerült a témába, azt mondták, hogy a csajnak hatalmas szíve van. Ahha...
- Pörgetek - közölte Niall, mire elcsendesedtünk és figyeltük a forgó üveget, ami Zaynre mutatott.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek - vigyorgott el Zayn, aki egyébként időközben magára húzott egy pólót, hogy legyen mit levennie,és egyenlő esélyekkel induljunk.
- Tegyél egy jégkockát Emily mellei közé és várjátok meg amíg elolvad- adta ki Niall a feladatot.
- Héé - háborodtam fel.
- Ha Ems nem megy bele, mindkettőtöknek vetkőznie kell - szólt közbe Louis.
- Én mindenhogy jól járok - támaszkodott meg hátul a tenyerén Zayn. - Te választasz Emily.
- Hozd a jeget - fújtam ki idegesen egy tincset az arcomból. Inkább az, minthogy vetkőznöm kelljen.
Zayn egy jégkockával a kezében ért vissza, majd letérdelt mellém. A jégkockát óvatosan becsúsztatta, és egy kicsit fogdosott is, de a kezére csaptam, így kénytelen volt kivenni. A jégkocka rohadt hideg volt (mire számítottam, jégből van?!) és azt hiszem az ikreim teljesen lefagytak.
- Na milyen érzés? - vigyorgott Zayn.
- Hagyjad már, csak rá kell nézni az arcára, vagy a bimbóira - röhögött Niall.
- Nagyon viccesek vagytok - morogtam, majd megigazítottam a melltartómat, de semmit nem ért, a hideg hatására a bimbóim... reagáltak, na.
- Segítsek elolvasztani? - nézett rám Harry perverz tekintettel.
- Kösz, de olvad ez magától - mondtam, majd felszisszentem. - Basszátok meg, ez kurva hideg.
Mindenki röhögésben tört ki, miközben én szenvedtem, mert az olvadó jégből egy vékony csíkban folyni kezdett a víz, ami átlátszott a feszülős fehér toppomon. Komolyan, muszáj volt fehéret vennem? Végül már nem tudtam, mit tenni és én is röhögtem a helyzetemen.
- Szerintem az olvadási időben pörgethetsz - nevetett Liam.
- Rendben - megragadtam az üveget, majd egy laza mozdulattal megpörgettem. Az üveg szája Louisra mutatott.
- Louis - vettem fel magamra egy széles mosolyt. Szorítottam magamban, hogy ne feleljen, mert neki tuti feladatot szántam, amit néhány éve egy buliban még én kaptam.
- Merek - felelte, meg se várva a kérdésem. Magamban megveregettem a vállam, majd közöltem a feladatot.
- Bemész a fürdőbe és levetkőzöl, teljesen meztelenre - kezdtem, nyomatékosan megnyomva a 'teljes' szót. - Utána kiadod nekünk a ruhákat, amiket mi elrejtünk. Ha elrejtettük kimegyünk a teraszra és két perced lesz megtalálni a ruháidat. Ha letelt a két perc visszajövünk. De ebben benne van az, hogy annyi ruhával folytatod amennyit megtalálsz - kicsit rizikósnak gondoltam, hogy Louis elég bevállalós-e hozzá. Rajta még egy pulcsi is volt, szóval simán lehetséges, hogy inkább csak egy ruhadarabot vesz le.
- Benne vagyok - pattant fel tettvággyal a szemében és már be is ment a fürdőbe.
- Ez rohadt jó Ems - nyújtotta pacsira a kezét Niall, én pedig belecsaptam.
- Tudom - vigyorogtam.
Amikor Louis szólt, hogy kész van, Eleanor ment be a fürdőbe és elvette a ruháit. Mindenki kapott egy ruhadarabot és elrejtettük őket. Én a pólóját a kanapé párnája alá tettem, Harry a nadrágját a könyvespolc üres fiókjába tette, Liam a zokniját a TV mögé, Zayn a pulcsiját a kabátok mögé a fogasra (nyár van, miért vannak elől a kabátok? részletkérdés...), El pedig a boxerét egy növénybe. Nem akartuk nagyon elrejteni, mert annyira egyikünket se vonz, hogy Louis egy szál farokban ücsörögjön, de azért így se volt könnyű megtalálni Louis zöld alsógatyáját a levelek között.
Én maradtam bent utoljára, majd mielőtt kiléptünk volna a teraszra elkiáltottam magam.
- Jöhetsz!
Becsuktam magam után az üvegajtót és elsétáltam a hatalmas teraszon. A ház hátsó és egyik oldalsó falán megy végig, a saroknál pedig van egy jakuzzi. Elég menő...
Elsétáltam a terasz egyik végében támaszkodó Harryhez és gyengéden megsimítottam a vállát.
- Minden oké? - kérdeztem.
- Persze csak elgondolkodtam - felelte a tekintetét az égnek szegezve, miközben a csillagokat figyelte.
- Min? - kíváncsiskodtam.
- Rajtad - vont vállat.
- Rajtam? - lepődtem meg. Harry egy laza mozdulattal a két vállamnál fogva megpörgetett a tengelyem körül, majd a ház falának nyomott. Szinte észre se vettem, olyan gyorsan nyomott neki. Zöld szemei szikráztak a sötétben, teste szorosan simult az enyémhez. Mondanom sem kell, hogyha volt egy kis jégdarabka is még a melltartómban az akkor ettől a cselekedetétől rögtön elolvadt, mert valami furcsa forróság járta át a testem.
- Teljesen kiismerhetetlen vagy - mondta.
- Hiszen csak néhány napja ismerjük egymást - nevettem fel értetlenül.
- Oké, figyelj részeg vagyok, és ilyenkor mindig túl őszinte vagyok. Szóval nem tudom magamban tartani.
- Nem tudom, hogy mit nem tudsz magadban tartani, de egyre kíváncsibb vagyok.
- Más lánynak néhány óra is elég, hogy az ágyamba tudjam és magam alá terítsen. Fél óra alatt kiöntik a lelküket, egy csomó mindent megtudok róluk, még a macskájuk nevét is. Rólad meg csak annyit tudok, hogy te vagy Emily Parker, a szupermodell aki születése óta Londonban él. Semmi több.
- Nekem nincs macskám - ráztam meg a fejem, mire Harry elnevette magát.
- Viccen kívül - folytatta. - Csütörtökön lesz a fotózás. Ez mind szép és jó, de valószínűleg utána soha többet nem látlak.
- Szerintem nem nekem kéne lépéseket tenni afelé, hogy lássalak - nevettem hitetlenkedve.
- De félek, hogy mit mondanál - homlokát az enyémnek támasztotta. - Mert oké, így most elvagyunk, de nem tudom, hogy azért viselsz-e el engem, mert tudod, hogy csak egy hétig találkozgatunk, vagy azért, mert tényleg érdekellek.
- Nem vagyok egy könnyű eset - nyögtem ki a szavakat, ami nem volt könnyű, hiszen teljesen elkábultam Harry közelségétől. - De én se ismerlek nagyon. És jól mondtad. Nem egy olyan lány vagyok, aki néhány óra elteltével a farkadat kezdi kényeztetni. Nekem lehet, hogy néhány hét, sőt inkább néhány hónap kell. Vagy kivárod, vagy találsz mást.
- És, ha sikerül nekem egy kicsit felgyorsítani a dolgokat? - kérdezte pimaszul.
- Arra befizetek - nevettem, mire ezt Harry kihívásnak vette.
Egy apró csókot nyomott az ajkaimra, majd még egyet és még egyet. Részeg voltam, bolond voltam, de csak azért is tartottam magam ahhoz, hogy nem adom meg magam könnyen, ezt Harry is észrevette. Óvatosan megnyalta az alsó ajkam, de nem reagáltam. Harry ajaki közé vetette az alsó ajkam és óvatosan kényeztetni kezdte. Éreztem benne a vágyat, az akaratot, ezért kinyitottam a számat, mire Harry rögtön lecsapott, és nyelve táncra hívta az enyémet. Tökéletesen egyszerre mozogtak, mire én is kezdtem felvenni Harry stílusát. Szorosan fogta a derekamat, miközben a kezemet a nyaka köré fontam. És közben éreztem, tudtam, de nem figyeltem arra, hogy valaki néz minket.